Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

\

S a skatulyából, társai közül egy, a régi katona* mondurjáról lemetszett sárga gombot vett elő, azt j adta a barátjának. ^

Puzdor nagy örömmel vette az ajándékot 3. í valóban ő, a rajongó gazdag ifjú, nagyobb emléket nem is gondolhatott. Összeölelték egymást. Erről az esetről senkinek tudomása nem volt.

Úgy két-liárom hét múlva Puzdor gyönyörű, masszív aranyszelencét készíttetett, s rávésette e dicsőséggel fényes nevet:

Petrovics Sándor.

I

Ebbe tette a gombot. Elment azután Petőfihez, megmutatta a kincset érő dobozt. A költő meghatot- tan köszönte meg a fiatal nábobnak a gyönyörű gondolatot ...

Megírtam ezt is, mert sem a lapok, füzetei^ sem a nagy költő életrajzai még sehol cs soha meg nem írták.

A kik Puzdor családjából még élnek, kutassák föl a szekrényeit, emléktárgyait, köztük kell lenni egy vastag, szinarany doboznak a sárga pitykével. Ezt az emléket nagyon szerette és féltékenyen őrizte.

Puzdor Gyula Ajkáról nekem 1902. Január hóban irt egy meleghangú, a múltakra emlékeztető szép levelet. Ezek voltak utolsó sorai. Többek közt hivatkozott Petőfi egynémely dolgaira; saját munkálkodására és költeményeire. Én válaszoltam neki, előhozakodva -a pápai szép napokról, az Üstökös-ről, mert már akkor úgy hívtuk Puzdorral a lánglelkü költőt.

Porladj! . . . Porladj ... az ajkai sírboltban nemes szív, a nagyok közt is legnagyobb hü barátja! Te már szinről-szinre látod a mennyei világosságban azt, ki, a mint előre megjósoltad: Ott esett el, száguldó paripák közt ... a harc mezején . . .

Én pedig a kor és az idők magasáról 65 év múltán leteszem e sorokat, mint emlékeztető virágot a sírotokra ...

i