Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

kértem, magyarázná meg a kép szövegét. „Semmi semmi“, (akkor még csak olvasott magyarul), — válaszolt zavartan. S a kép, mely egy nemzet hódolatát fejezi ki, dehogy függ a szabimban, a hol az idegenek megfordulnak, valósággal el van az dugva a kis hálószobába, a hol holland vendége és e sorok Írója szokott lakni. Ilyen ő, A. S. C. Wallis, a holland nemzet legnagyobb leánya, — a lánglelkü irónő. A ki nem ismeri és beszél vele, a legtávolabbról sem sejti, hogy lelke milyen gazdag tárháza a kincseknek.

Antal' Géza dr., szintén iró, egyetemi tanulmányait TTtrechtben végezvén, megismerkedett Wallis-szal, aztán együtt forditgatták Ma- dáchot, Petőfit, Aranyt, Tompát, Tóth Kálmánt s a költészet illatos, napsugaras berkeiben föltalálták egymást s Antal Géza dr. a hollandok büszkeségét a Dunántúlra hazahozta magyar asszonynak. .És. Wallis, mint magyar asszony, nemcsak történelmünket, — Széchy Máriát is földolgozta, a Dóczi Széchy Máriájától teljesen elütő fölfogásban, — irodalmunkat ismeri, hanem élénk figyelemmel kiséri politikai és társadalmi életünket is, csodálja nem egy, az ő fajától annyira elütő faji sajátságunkat, — szeret minket, sőt gyakran csodál is, de azzal a. meggondoltsággal, azzal a becsületességgel, mely a hollandok jellemző vonása, pálcát tör, — mi tagadás benne, — gyakran korrupt köz- é3 politikai állapotaink fölött. „Kár értetek“, szokta mondani, Írni és csakugyan kár, hogy oly gyakran, oly könnyen — megtévedünk , . »

íme, a Budapesti Hírlap olvasóközönsége, mely széles Magyarországot jelent, e pár sorból megtudja, hogy ki a Petőfi holland fordítója és büszke lesz rá, hogy 'ő. egy kicsit a miénk is! ■ ‘CíV-'! ■ - 1