Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

f—) Carűncci emlékesete. A Kisfaludy-Tár- sasáq tegnap délután ülést tartott az Abadémiáu Beöthy Zsolt elnöklésével. Az ülésen lladó An­tal költői lendületű beszédben emlékezett meg Carducci-ról, az elhunyt nagy olasz költőről. Carducci — mondotta többek közt — költőnek, tu­dósnak, embernek egyformán nagy s az ötvenes évek derekától fogva élő szózata volt az olasz nemzet lel­kének. Garibaldi és Cavour mellett ott kellett állania ■a költőnek is, hogy valóra váljon a nagy jelszó : Koma o morte ! Róma vagy a halál. Carducci éneke volt az a hadi kürt, mely legállhatatosabban ismé­telte : Elnyomottak s etnyomók közt-------Sóba béke, e gyre harcz ! — Ez volt Carducci költészete első idő­szakában. 1870. után, mikor az egységes Olaszország megvalósult, ritkán szólal meg lantján politikai ének, do annál jobban hatalmába ejti a hellón világ derűje és harmóniája s lassankint kiformálódik költészeté­ben az az uj klasszikus irány, mely a petyhüdt ro- manticzizmussal szemben az élet örömét és a Szép kultuszát hirdette. Az egykor viharos forradalmi költő, a szatirikus, megtalálta az utat a ho- rácziusi derühöz, de bár hangja változott, min­dig az emberiség legszebb ideáljait szolgálta. Mint stilmüvész, a prózában is egyike volt a leg­nagyobbaknak. Azokban a szónoklatokban, molyokét a nemzet ünnepein ö vele tartattak, a klasszikus tö­kély olyan fokára birt emelkedni, melyen a világiro­dalomban kevesen állottak mellette, alig valaki fölötte. Garibaldiról mondott gyászbeszéde csak egy béroszi léleknek ős egy formai zseninek olyan összeforradá- sából sarjadhatott, aminövel a végzet századok során ha egyszer áld meg egy nemzetet. Ilyen gyfiszbeszéd illetné ót magát is első sorban a magyar népnél, mo­lyét borús idők közös vágyai és közös tusái és az- , után a közös Olmütz és a közös Kufstein fű­zött Itáliához; a magyar népnél, melyet egyik legszebb versében ő is aposztrófált, hogy ragadja kezébe a Korvinok lándzsáját. Megilletné azért is, mert éppen abba a legszebb szónoklatába, melyet Garibaldinak szentelt, teleszőtte BDnak a mi Tyrteu- sunknak is a dicsőségét, akinek lelko az ő lolkóvel rokon volt, de aki nem érhette meg az 6 patriárka- korát, mert időnek előtte, sangue firmavit fedem, vé­rével pecsételte meg hitét. Ha igaz volna Dante ví­ziója, hogy a túlvilágban egy helyre kerülnek a Poé- zis fölkentjei, Petőfi Sándor bizonynyal az elsőkközött lett volna, aki a közéjük érkező uj jövevényt keblére öleli és Carducci megköszönte volna neki, amit ő da­lolt Itáliáról : Segítsd ökot, szabadság Istene 1 emez meg azt a sort idézte volna az olasz költő emlékébe, melyben testvérekül egymás mellé sorakoztatta vér­tanúinkat : Aradnak és Mantuának sírjait, Di Arad, di Mantova le tömbe 1 A géniusz iránti hódolattal és a testvériség nevében küldöm, el gyászunk szavait a bolognai temetőbe. VAradi Antal mutatta be még’ „A kortinn mö­gött“ czimü, kitűnő humorral megirt rajzát, majd Kozma Andor Thaly Lóránt vendég négy sike­rült költeményét olvasta löl. Utolsónak Négyessy László olvasta föl Berki Miklós vendégnek Bru- netiére-ről irt alapos tanulmányát.

Next

/
Thumbnails
Contents