Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

A Petőfi-liáz.

Petőfinek életében nem volt háza, néha egy kis odúja sem, a hol meghúzódhatott volna. Még azt sem tudjuk, van-e külön síri lakása. Valószínűleg abban a tömeges szállásban pihennek' csontjai, melybe a győzelmes ellenség az elesett honvédek csontjaival együtt belehányta. Most azonban, ime, mégis háza van Petőfinek, még pedig rendesen a nevére telekkönyvezett háza, hozzá itt a fővárosban, a Bajza-uteában, tehát az előkelő negyedben, közel a Városligethez, s kívül a nagy forgalom zajából.

Mi a Petőfi-káz ideáját szépnek, kegyeletesnek tartjuk s azt hisz- szük, a nemzet is igy gondolkozik. Igaz ugyan, hogy Petőfi költészetében olyan épületet emelt magának, a melynél fenségesebbet, müvészieb- bet, maradandóbbat semmiféle fantázia és épitŐ-talentum neki nem emelhet, de az a ház, melyet a Pe- tőfí-társaság most emléktárgyai, relikviái számára megszerzett, szükséges volt. A mu és az irodalom nem őrzi meg kellőképpen a költő, emlékét. Örök életű szelleme és művészete, de elmosódik ennek fénye mögött az ember. A dal még cseng a késő nemzedékek lelkében, de a költő alakja már eltűnt szeme elől. Hasonlatos ez ahhoz a családfőhöz, a ki utódainak szép és meleg hajlékot szerzett, de emléktárgyait, arcképét, keze írását, munkája eszközeit senki sem őrzi. Jő egy nemzedék, mely megbámulja ugyan az ősapa hatalmas szellemét és kéjesen melegedik a tőle hagyott kandalló i mellett, de már sejtelme sincs arról, j