Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz
tőfi-iskoláról, kiadta a Felhő Ic-et diplomatikus hii lenyomatban, majd lefordította a Felhőket németre és kritikai életrajzzal ellátva, közrebocsátotta, hosszú cikksorozatot irt 1876-ban Gyulai Pál, mint a Petöfi-irodalom megalapítója címen, melyben az egész Petőfi-irodalomra világot vet, bírálja a költészetével foglalkozó tanulmányokat és helyreigazit ja tévedéseiket. De ki tudná itt valamennyi idevágó iratát fölsorolni? Meítzl volt az első, ki tudományos készültséggel igazolta azt, a mire Eötvös József báró csak rámutatott, hogy Petőfi voltaképpen a leg- filozófusabb magyar költő. Ez az állítása csak gúnyos mosolyt keltett, de ő nem sokat törődött vele. Haladt a maga utján, hirdette a maga meggyőződését tiszteletet parancsoló határozottsággal. Tudása és geniálitása képessé tette őt arra. hogy beletekintsen Petőfi lángelméjének mélységeibe, úgy, a mint kevesen tekintettek bele. Es vájjon csak a véletlen-e, hogy az újabb kor egyik legnagyobb lángelméje, Nietzsche Frigyes is filozófiát tálát Petőfi költészetében? Petőfiről irt munkáinak koronája az a kis füzet, melyet 1885-ben Petőfi jelszava címen adott ki. Valóságos remekmii ez, legszebb bizonyítéka Meltzl mélyen járó elméjének. Olyan mii ez, melyet ismernie kellene minden magyarnak és minden müveit embernek, a ki egészen meg akarja érteni Petőfit. Hét fejezetben fejtegeti Petőfi Szabadságért föláldozom szerelmemet jelszavát s itt mondja a következő emlékezetes szavakat: „Hol az a lírikus, ki ennél nagyobbat mondott volna, vagy csak megközelitőleg ennyit? Hol a szent, ki őszintébb mosolylyal határozta volna el magát nagyobb aszkézisre? Ha tudna szólani piros pünkösd derült reggelén az éppen kinyílni készülő rózsabimbó és epedve mondaná a hozzá nyúló szép kéznek: Végy el, hadd múljon el minél előbb ifjú életemnek minden hamva, tépd szét azonnal kelyhemnek minden levelét, minden himszálaival és szórd a levegőbe! — ebben még korántsem rejlenék az a megfoghatatlan titok, melyet egy huszonhárom éves fiatal emberi szívből birt csalni egy Petőfi ajkaira az a misztérium, mely csak tizenhárom szóban foglaltatik. És minő szavakban! Mi ez ? És nem teljesült-e minden betűje az áldott igének? Honnan jutott a kiskőrösi kunyhó szalmafödele alá és éppen csak oda az a nem tudom mi — nevezzék hát protoplazmának a természettudósok — a miből egy ilyen szív szálait szőtte a legbámulatosabbnak tartott müveiben sem bámulatos természet?“ Vájjon hányán ismerik a szakemberek , között is Meltzlnek ezt a munkáját?
