Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

1848. elején Sárközy Miklós jurátusnak ment föl a fővárosba s esténkint többnyire az Arany Sas-fog2dóban vacsoráit ismerőseivel. Ott vígan folyt az élet, a neszmólyit és egrit akkor még nem ette meg a filoxera és a szentandrási illatos szivarfüstben hangzott a dc-vaj jókedv, aztán meg húzta a cigány! Az asztalt végigülték a« jurátusok. Az egyik szóvivő és fizető volt Sárközy Miklós, kit a társaság zajosan éljenzett. Egyszer csak Sárközy kezébe kapta a prímás hegedűjét és húzta siró hangokon a „Cserebogár, sárga cserebogár“ dalt.

■ A másik asztalnál a fiatalabb Írók társasága ült vegyest a színházak jelesebb művészeivel; Pct- rovics Sándor már akkor Petőfi veit és nevezetes ember; dalai végigzengték az országot; Bajza és Vörösmarty vérükből való vérnek deklarálták, az irodalmi központon valóságos lumen volt.

Petőfi tehát szintén ott volt az Írók és művészek között. Mikor hallotta, hogy a jurátus társaság sokat emlegeti a Sárközy nevet, kivált társai közül és odament, kérdezve a mulatók egyikét:

— Itt van, kérem, Sárközy Miklós és._ melyik az ?

Sárközy már a borozás alatt nagy figyelemmel kisérte Petőfit.

— Jöjj ide, Miklós, — szólt az egyik jurátus, — Petőfi ur akar látni!

Amint Sárközy kilépett ‘az asztal mellől, Petőfi odament hozzá, átkarolta és szólt: „Köszönöm, még most is mindig hálásan köszönömi.

S ekkor társai felé fordult Petőfi, mondván:

— Sárközy Miklós volt egyike azoknak, kik engem Pápán a kopott ruhákból kivetkőztettek. Saját ruháját adta rám, ezt köszönöm jó szivének.

S ő is, pajtásai is, megéljenezték Sárközyt.

Róboz István.

f