Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

Nevezetes korcsmája volt Pápának a „Há­rom rózsa“ cimü. A diákok nevezték el, mert a zsidó korcsmárosnak három leánya volt; egyik szebb a másiknál; hófehér arc, melyen rózsa nyilt. „Halvány arcod tejben úszó rózsája“! A város egyik félreeső utcájában, hova a ta­nárok kémjei nem igen jártak, volt a korcsma. A tanulók esténkint csapatosan jártak oda. Egy októberi napon sokan voltunk együtt a hosszú diákasztalnál; többek közt Kozma Sándor, Puzdor Gyula, Nagy Sándor, Petrovics Sándor, Petries Soma, Koboz István, Korpádi, Boncz, Cserna, Győri Miklós, kit a diákság csak „Miké­nek“ hivott; robosztus, magas fiú, nagy imposztor. Itt volt akkor a legjobb sorslyai must; még akkor is forrott, pezsgett és olyan édes volt, mint az anyatej . . . Volt melléje finom sült gesztenye, sok dal, humor, szikrázó élcek. Puzdor, Nagy Sándor, köl­teményeket olvastak föl, tetszés közt. Petrovics Sándor eleinte komolykodott, do aztán tüzes ked- ■ ve lett A kisebbik „rózsának“ járt kedvében; rög­tönzött strófái úgy hulltak a szép leány felé, mint a gyöngyszemek, melyek elborították a gyö­nyörűséges teremtést, aki legtöbbet Petrovics' Sándor körül forgolódott; mi pedig éltettük a szikrázó szemű költőt, kezét szorongattuk, kociru- tottunk vele, de. poharából csak pár kortyot ivott. — Plohó, gyerekek, —• mondd, — csak nem akartok borba fojtani? . . . Erre odaugrik Kozma, teletölti poharát a pezsgő soimlyaiból e szavakkal: — De, Sándor, azt a mindenét, te sem vagy apáca, fogd a poharat! És Petrovics ez egyszer csakugyan fenékig ürítette poharát. Akkor is ott volt a zsebében Heine, vagy Mathisson, akiket na­gyon szeretett. Fordított is tőiük sokat. Midőn közelgett az esti hét óra, búcsúztunk a szép lányoktól és elmentünk. Gyönyörű, holdvilágos est volt, midőn da­lolva vonultunk végig a hosszú utcán. Mike a Három rózsáéktól egy sárga lábú stájer kappant v emelt el és a köpenye alá dugta. De a kappan lá­bai kilógtak s tisztán lehetett látni a holdvilág- tágnál. Egyez.er csak xakiált 'közülünk Petrovics: — Mike bátyám, mit visz a köpenye alatt, édesgyökarot i l No, volt kacagás. Miké egész őszintén felelt: — Nem biz az, Sándor, meit hízott kappan. Még azon este összeült az ifjúság becsület­bírósága s az édesgyökevet haza kellett Mikének szállítani; mert ily komisz dolgokat nem tűrt a fiatalság, melynek soraiban ott voltak a felső osz­tályokban még nemrégiben is Gondol Dániel, Ker- kápolyi, Vidos, a Balassák, Sárközyek, Kenes- seyek, a két Mii herceg Belgrádiéi és anlóg hány neves család ivadéka, akikből utóbb az ország hő­sei cs vezérférfiai lettek! Hat még Petőfi és Jókai! A pápai collegium altkor nevezetes helye volt a tudományoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents