Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz
csak egyszer illeté meg lelkét s ekkor oly erősen, hogy szive legmélyébe temette azt. Én ez utóbbi föltevéshez hajlok. Egyszerre aztán csak eltűnt. A bogner-utcai lakásán a szállást-adó asszonyság fanyar felvilágosításai szolgált. De még az alserstrasszei 4-es házban sem leltem többé nyomát, a miből vi.'ágos volt előttem, hogy már most csakugyan nincs Bécsben. Évek múltak el ezóta s köztünk csak úgy fordult rá ismét a beszéd, hogy Jókaival jelent meg a piacon; majd meg egy magyar költői anthologiával állt elő, amiből azt láttam, hogy jóban-rosszban, akár telt neki egy kényelmesebb életre, akár sanyarúság- ban s betegségben folytak le napjai: tolla mindig mozgott, szolgálva szívének egyetlen és nagy lelkesedését, a magyar irodalom közlését a külfölddel. A közelébb múlt időben hire járt, hogy Berlinben lakik s hogy nehéz beteg. A hazai lapok nemes hevületben, melynek becsét a hir gyors terjesztése csak emelte, fölkarolták a szenvedő honfitárs és érdemes irö ügyét s az irói segélyegylet s egy-egy régi barátja sem késett, hogy hozzá járuljon szomorú helyzetének enyhítéséhez. Végre, miután a nagyvilágon mindenütt hasztalan kereste a szerencsét, hazatért. Alig ismertem rá. Az idő s betegség össze-vissza szántotta a képét s még hosszabbra nyújtá alakját, pedig görnyedezve ült a székében, hogy Jankó János barátommal benyitottam rudasfürdei szobájába, melyet a főváros bocsátott a rendelkezésére. Elegikus panaszokat vártam s ő gorombáskodó jóizűséggel fogadott, s egyet nyögött s kettőt nevetett utána. Ha sir vala, nem metszi úgy a szívemet, mint ezzel a keserves vidámsággal. Csaknem mindennapos vendége volt az Eg- genbergerrféle könyvkereskedésnek, hol a déli órákban jelent meg hórihorgas alakja, melynek magas voltát még növelte az ő szertelen vastagságú csizmatalpa. »Ha már nem jutott a három emeletes házi uraság«, mondá, »legalább van három emeletes csizmám!« Aztán óvatosan lebocsátkozott a zöld plüsös székre s kezdte mókáit, beszélte adomáit, ismerőit »küss die Hand !«-dalüdvözlé, szidta a németet s re bene facta föltápászkodott s kifele csoszogott. Sűrűn találkoztam vele Jankónak vendéglátó, kedves családi körében is, hol a ház bájos asszonyának a maga módjára ugyancsak udvarolt: dicsérte a
