Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

Húsz éve annak, hogy egy nyirkos őszi estén fordultam be a Haider kávéházába a bécsi Grabenen. Egy mély fülkében nagy örömömre megláttam nehány jó pajtásomat, kiknek egy hosszú, élénk ur beszélt ej német, magyar, francia vegyületben valamit, ami fura lehetett, mert a fiúk ugyancsak nevettek neki. Hogy ötödiknek oda szegődtem közéjök, nyomban meg is ösmerkedtem az idegen úrral, ki jó magyarán azon kezdte : hogy: mit iszom ? — aztán mondta meg, hogy ő az a Kertbeny.

— A hires Kertbeny ? A műfordító ? — kér- dém őszinte meglepetéssel; mert még akkor minden nyomtatott név nagyon imponált nekem. Hát még az olyané, amelyről tudtam, hogy messze országokban ismerik.

Aztán megfogtam és beszéltettem Petőfiről, akivel, úgy mondá, barátságban élt. Csak Petőfiről! Én is láttam egyszer gyermekkoromban a Váci utcán, nyakában egy roppant széles és szörnyen vörös selyem szalaggal, melyről egy rettentőn széles és bizonyára jól kifent kard lógott alá. Épen levette volt a kucsmár ját s a tüske baját fésiilgette az öt ujjával. A bajusza is csak amolyan fa-iskola bajuszka volt s álián azt a kapa után ültetett nehány szálacskát könnyen meg lehetett volna olvasni. A Barabás édeskés rajza a Tyroler metszésében még lágyabbra vált, pedig Magyarország nagy Sándorának kemény vonásai voltak. Az orrát sem tudom, mért pingálják, faragják most is olyan finoman modellált görög orrnak, mikor az inkább laposka volt.

— Csakugyan olyan volt, mint a milyennek ön leirja, — bizonyitá állításomat uj barátunk, aki aztán tenger sok adomával tartott jól a Petőfi életéből, s föl is olvasta nekünk a róla akkor tájt megirt biográfia nagy részét, mely valamaly német időszaki közlöny számára készült. Mi lelkesedtünk rajta, vala- mintbogy igazán szép munka is volt az, melyben Petőfit egy üstökös csillaghoz hasonlítja: váratlanúl tűnt fel az égen, végig sugározta a világot, aztán egyszerre oda veszett, azt sem tudni hová.

Akkor a Bogner-utcában lakott és, amint mondani szokták: két kézre dolgozott. Mert nem csak