Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz
együtt volt Petőfivel s ki azóta is rajongó bámulattal és szeretettel csüngvén Petőfin, együtt töltött napjaik minden eseményére jól emlékezik. En azonban, bár feltétlenül meg voltam győződve az elmondott esemény hitelességéről, mások teljes meggyőzése kedvéért más újabb bizonyicék után keresgéltem. S ezt meg is találtam. Élt Pápán Petőfinek egy másik ifjúkori ismerőse, n. t. Kiss János theologiai tanár. Tőle igy nyertem teljes bizonyosságot. Egyik találkozásunk alkalmával említettem előtte, hogy véletlenül érdekes dolognak a nyomára jutottam. Petőfinek egy eddig ismeretlen költeményéről van szó, mit más neve alatt adott be a Képzőtársulat pályázatára. „Kinek a neve alatt?“ — kérdi tőlem. „A Domanovszky neve alatt“. Erre ő igy felelt: „Igen, emlékszem“ s elkezdte a költeményt könyv nélkül. Nagy részét igy tudja most is. Tehát két élő, teljes hitelű tanú bizonyítja a dolog valódiságát. S igy — legalább szerintem — további bizonyitgatásra semmi szükség sincs. De, ha akarjuk, újabb bizonyítékot vonhatunk magából a költeményből. Éppen a költemény tárgyának bizarrsaga is Petői! szerzősége mellett bizonyít, mert ő mindig, de különösen ebben a korában kedvelte az ilyet s bátran fogott oly merész tárgy ak feldolgozásához, a milyenekhez más közönséges, és a konvenczionális mérték felé hajló ember nyúlni sem mert volna. A költemény nyelvezete is Petőfies; olyan, a milyennek ezen korbeli költeményreiből ismerjük. Azt hiszem, állításomat megerősítik azok is, kik Petőfit e szempontból alaposan tanulmányozták és ismerik. Maga a költemény merész bekezdése ; „A kárhozat örök tüzére! Ez iszonyú, ez ördögi; Tegnap monda a lány az esküt S ma csapodáron megszegi. . .“ szintén jellemző és megszokott Petőfinél. (Az első sorban tüzére olvasandó — véleményem szerint — füzére helyett. Ez utóbbi csak sajtóhibaként csúszhatott be a Tavasz-ba, honnét a költeményt lemásoltam.) Egy szóval, a költemény egészéből vonható tárgyi bizonyítékok épen nem mondanak ellen
