Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

Gyuláról«. Palágyi Mindeneit)tt megvilágítani igyekezett ama viszonyt, mely az elhunyt lírikus és a közönség közt fennállott. Aztán Reviczkyt mint költőt állítja elénk. Reviczky, úgy mond, első sorban önmagát akarta kielégíteni és minden munkája legsajátosabb énjének része volt. Lírai szenvedélyéhez híven, teljesen kifosztá szivét és ott nem hagyott visz- sza semmit, hogy egész belsejét feltárja. A kik ismerték, nem mindennapi, hanem eszmei barátot bírtak benne. Őt az igazság fanatikus szeretető jellemzi. Szerinte a világ — hangulat és bátran mondhatta volna, szomorú hangulat. Retrospektív idealista volt, a múlt siratója és ellentéte a közönséges idealistának. Nem élvezte a szülői szeretet melegét, a boldogító szerelem napfényét, dicsősége is már csak a kórház ablakain át ragyogott be hozzá. Nem volt igazi pesszimista, mert az élet mindvégig adósa maradt. Az igazi pessimismus az élet magaslatain terem és csak az érzi, ki az élvektől megcsömörlött. Első szerelmi költészete még csak tiszta diákpoézis volt, az Emma-ciklus- ban szerelme már vívódik balsorsával. Pessimismusa az a magasabb kultur-pessimismus, mely nem az életben, hanem az iskolában, a műveltségben gyökerezik. És épen ez jellemzi nemcsak a költőt és egyéniségét, hanem a kort is, melyben a poéta dalolt.

A tárgyszeretettel irt és jól kidolgozott emlékbeszéd hatást tett a hallgatóságra.

Ábrányi Emil a »Caroussel« cimíí költeményét olvasta fel. A carousselt Sátán úr, a poklok királya rendezi a holtakkal és a főrendezői tisztet a Halál vállalta el. Jól ismert alakok tartják felvonulásnkat: az öngyilkos családapák, kiket a kétségbeesés űzött a kaszás karjaiba, a becsülettel meghasonlott nők, a harcmezőn elhullott katonák, anyák, ifjú özvegyek s bús menyasszonyoktól követve. De most különös csoport jön, mely gúnykacajra készti az ördögöket:- Babéros fejjel mankón nyargalászik Egy mélakóros, desperát csapat.

Babérjuk száraz, ámde szárazabb Az a kenyér, melylyel zsebök tele.

Emlékül vitték sirgödrükbe le.«

Ki nem ismerne rá a költőkre, kik után ismét szerencsétlen gyermekcsapat halad.

»Aztán vibar kél, mely villámival Szétperzseli e forgó csőcseléket S alámennydörgi sírjaikba őket.«