Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

II.

Szép levél . . .

Szép levél, a melyet írtál,

Életemnek élete!

Benne elméd minden fénye S szíved minden melege.

Oly forróan fested és oly Édesen szerelmedet,

És, ki hinné ? nekem még is Fáj, nagyon fáj leveled.

Egy redő ült homlokomra,

A midőn elolvasám,

S a redő fáj, mintha késsel Hasították volna rám.

Leveled virágbokor, de Kígyó lappang a tövén.

Keresém és nem lelém meg,

De cáipesét érzem én.

Készakarva vagy mert tied ?

Bántod ekkép lelkemet ?

Mely téged oly véghetetlen’

És csak tégedet szeret.

Ez kellett tehát egészen,

Hogy az üssön uj sebet,

A kinek megorvosolni Kén a régiebbeket.

Fuldokoltam a habokban,

S kezemet fölemelém. . .

S te, hogy mélyebben taszíts be,

Csak azért jöttél felém.

Jer, leány, és csendesíts le,

Jer; s nyugtass meg engemet,

Mert az első sziklakőnél Szétlocscsantom fejemet.

(Szatmár.)

Petőfi Sándor. Közli: Ferenczi Zoltán.

/