Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

A mint a személy első gondolatától eltér, hogy inkább tétlenségével sújtsa gyilkosait, azon arányban lassúdik a mérték. Itt a második sor a szükséges ana- pestus miatt magyartalan, a mennyiben a költő »orrukat« helyett »orraikat« irt. Épen ily magyartalanságot követ el a mérték miatt e sorban •

»Érett gyümölcs vagy, föld : lehullanod kell!«

E helyett: le kell hullanod. Tehát nemcsak, hogy mértékben van Írva »Az őrült«, hanem e két példa tanúsága szerint a mérték kedvéért pár helyen a magyarosságot is föláldozta a költő.

Ha szükség volna rá s lehetne a szebbnél szebb strófák közt válogatni, Petőfi költői művészetének igazolása végett hivatkozhatnám még a »De mit kacagok, mint a bolond?« valamint a »Tudjátok-e, mit tesz az emberi nyelven« kezdetű strófára, melyben »Az asszony vonzza magához a férfiakat«, három végső anapestusával a tartalom és alak megfelelőségénél fogva páratlanul alkotásának bizonyul.

Az előtte álló strófa első sora is nagyon figyelemre méltó: »Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona«. Az egyetlen hatos ütemű sor az egész költeményben. Hozzáértő előtt fölösleges kommentálni.

Még csak az utolsó sorok mértékére és tartalmára figyelmeztetve kit-kit, bátor vagyok kijelenteni, hogy Petőfinek művészi formaérzékét egy költeménye sem világítja meg fényesebben, mint épen »Az őrült«.

Kulcsár Endre.

Jótékony célú felolvasás.

— A nőképzö egyesületben. —

(M. G.) Díszes és nagy közönség gyűlt tegnap az országos nőképző egyesület termébe. Élvezetes felolvasásokat hallgatott s egyúttal jótékonyságot gyakorolt.

E derék egyesület, mely a magyar nőnevelés terén oly kiváló sikerrel működik, növendékei közé vagyontalan árvákat is vesz föl, a mennyire ereje engedi. E iótékony cél javára rendezte tegnap felolvasó estélyét. És bár a belépti díjas felolvasás nálunk még újdonság számba megy, a tegnapinak sikere minden tekintben kiváló volt. Az egyesület dísztermének

széksorait előkelő hölgyközönség foglalta el, s ott voltak: Tisza Kálmánná szül. Degenfeld Ilona grófnő, gróf Csáky Albinná és leányai, Veress Pálné, Éehér Miklósné, Amelin bárónő, Rudnay Józsefné és leányai, Éekete Elekné, Vigyázó Josefine, Gönczy Pálné, Csiky Kálmánná, Eöldváry Miklósné, Patay Györgyné, Émich Gusztávné, Zirzen Janka, Schwartz Gyuláné, Mocsáry Ödönné, Herich Károlyné, Giró- kuthy Ferencné úrnők, az egyesület számos választmányi tagja és mások.

A felolvasások sorát dr. Váradi Antal nyitotta meg, elszavalva »Az anyátlanok« cimü lendületes, költői hévvel irt költeményét. Azokról a boldogokról szólt először, kik egy földi lényt anyának nevezhetnek, aztán azokról a sorssujtotta boldogtalanokról, kik az anyai szeretetnek mindennel fölérő gyönyörét nem ismerik.

A nemes szárnyalásu költemény nagy hatást tett, mi hosszantartó zajos tapsokban nyert kifejezést.

Ezután Vámhéry Ármin lépett a felolvasó asztalhoz s csevegő modorában tartott érdekes szabad előadást »A nők műveltségi haladásáról a Keleten«. Először a török háremekbe vezette el hallgatóit s bemutatta a török nőt. Tévesen hiszik a legtöbben, hogy török nő alacsony műveltségi fokon áll. Ezt elmondhatták régebben, mikor még a török férfiak sem emelkedtek mai szellemi színvonalukra. A török nők szellemi, lelki világába nagy változásokat hoztak a legutóbbi évtizedek. Van a nők közt ma már tollforgató is szép számmal, a szultán leányai pedig többek közt jeles zongorázók. Más kép tárul fel a szemlélő előtt, ha a perzsa nők műveltségét vizsgálja. A perzsa nő kirívóan hátramaradt a műveltségben, mint Perzsia általában. E tekintetben a khinai nőkkel hasonlíthatók össze. A nők Khinában szánalmat keltő bánásmódban részesülnek. Hogy lábukat, mint ismeretes, elnyomoritják, ez nem a hiúság kinövése, ezt a khinai azért teszi, hogy a nőket szabad mozgásukban gátolja. Szivet facsaritó látvány, mikor az utcákon a szegény khinai nők kezöket a falnak támasztva támolyognak lassan tovább. Keletindiában meg emberemlékezet óta dívott a »Lothos-bölcső« rémitő szokása. Ez abból állt, hogy évenként mintegy

200,000 leánygyermeket »lothos-bölcső«-ben kitettek a Ganges vizére, hogy ott elvesszenek. Mert a család szégyennek tartotta a sok leánygyermeket. E barbár szokás manapság már nem létezik, helyét a haladás, a műveltség foglalták el. Indiának ma női egyeteme is van már. Csupán azzal a hagyományos szokással nem hagytak fel, hogy a fiú és leánygyermekek kézfogóját azoknak 2—3 éves korában tartják meg, és a hajadonnak, bárhogy ellenezné is, az ily módon nyert jegyesével kell annak idején örök frigyre lépnie. Volt eset, hogy egy hindu leány angol műveltséget sajátított el s azután vonakodott a néki szánt műveletlen hindut férjül elfogadni; kényszeríteni akarták s az ügy az angol parlament elé került, mely végül a leány pártjára állt. Japánban a nők műveltsége 1865. óta jelentékenyen haladt. Ez nagyrészt a mostani japáni császár érdeme; a császárné pedig egy Ízben felolvasást is tartott. Évenkint számos japáni leány hagyja el hazáját, hogy oda, európai műveltség elsajátítása után, ismét visszatérjen, széles körökben terjesztve a kultúrát. Az előadó végül néhány pillantást vetett a magyar nők műveltségére, melyről sok jót s szépet mondott. Mint örvendetes jelenséget emelte ki, hogy közelébb egy főrangú hölgy nyilatkozott nálunk társadalmi bajaink orvoslásáról.

A találó megjegyzésekkel fűszerezett előadást taps és éljenzés jutalmazta.

Szász Károly volta következő felolvasó. »Attila halála« cimű színművéből mutatta be az első és végső jeleneteket. A szingazdag részletekből is megértették a hallgatók a költő intencióit. A szerző a legnagyobb hatást keltette a nászjelenettel, mely Attila halálával végződik. A hallgatóság élvezettel hallgatta a felolvasott részleteket és az osztatlan tetszést a felhangzott tetszésnyilatkozatok tolmácsolták a leghívebben.

Végül dr. Váradi Antal felolvasta Mikszáth Kálmán két kitűnő rajzát. Az első apróság Csornák Gergelyről, a »kaszát vásárló parasztról« szól, Csornák Gergelyről, ki az üzletben sorra vizgálja a bikajegyű és az ágyujegyű kaszákat. Végre talál olyat mely megteszett neki, erre rálehel, térdén meghaj-