Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

kört a nemzeti kifejezéssel, mint a hogy sikerűit Petőfinek és Aranynak összeolvasztani a népköltést a műköltészettel. Azoknak uralma ép oly kevéssé járna le s iskolájuk ép úgy minden idők elévűlhetlen példánya lenne, mint a Petőfié és Aranyé, kiket nem lehet és nem is szabad a múltba helyezni át, mert uralkodnak a jelenen is, a jövőn is. A ki a maga korából olyan kincseket hagy maga után, mint e két költőnk, az minden kornak irt.

Nem tudjuk, hogy az »Iránygondolatok« szerzője mit ért amaz állításával, hogy az akadémia igyekszik a népies iskola tradicióit fentartani. Ez az igyekezet egyfelől fölösleges volna, mert hisz Petőfi és Arany maguk sokkal inkább fentartják magokat és költészetük hagyományát, mint sem azt akár tiz akadémia is tehetné; másfelől teljességgel nem látjuk, hogy akadémiánk első osztálya, mert csak erről lehet szó, valami különösebben buzogna a népi iskola termelésének folytatása körül. Sem jutalomtételei, sem kiadásai nem mutatnak erre. Ha csak egy uj költemény: »A magyar paraszt« megjutalmazása nem ejtette tévedésbe a szerzőt. De hát ez nem valami jellegző és nem is nagy fontosságú esett. Hazafi buzgalomból vidékről létrejött egy alapítvány, melynek kamataiból hazafias költeményt kell jutalmazni s az eljárás az akadémiára van bízva. Teljesiti tehát. S azt hisszük, hogy a hazafiságot nem is akarja senki sem kizárni a költészetből az »európai eszmekor« kedvéért ? És ha akadtak irodalomkedvelők, kik alapítványt tettek hazafias költeményre, ez megint csak a nép-nemzeti iskola tartós uralmát bizonyítja, mert a kiben igaz magyar szív van, az bizonyára mindig óhajtani fogja, hogy költészetünk a hazafiui érzésnek és nemzeti lelkesedésnek folyvást oly erősen tápláló és buzdító forrása maradjon, mint a minővé Petőfinél és Aranynál vált. Egyébaránt az akadémiának mindig gondja volt és lesz is arra, hogy minden formában szolgálja, mennyiben feladata, a szépirodalom és széptudomány fejlődését. Ad ki régi klasszikusok műfordításait, (maga Arany is mint Arisztofánes át- ültetője szerepelt az akadémiában,) tűz ki jutalmakat régi magyar Írók, Kazinczy, Kölcsey és mások méltatására, de hogy az Arany- és Petőfi-kultusz ápolásában eddigelé valami különös buzgalmat tanúsított volna : azt nem vettük észre. Sőt azt hisszük, hogy a széptitdomány terén valamivel többet is tehetett volna érttök. Igaz, hogy a könyvkiadó vállalatban rég igér Petőfi-életrajzot is, de valószínű, hogy a Kisfaludy-Tái saságé hamarább létre fog jönni.

A Kisfaludy-Társaság pedig, melynek már sokkal nagyobb hivatása szépirodalmunk érdekeit szolgálni, e tekintetben valóban mindig a kor követeléseit követte. Ott indult meg a népköltészeti kincsek