Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz
mind csak tapogatódzás. Irodalomtörténeti szempontból érdekes kísérlet, de eredményét Petőfire rá erőszakolni nem találom egészen tapintatosnak.« Ha tehát, igy végzi, ezeket is fölvettem a gyűjteménybe, annyival tartoztam volna a nagy költő szellemének, hogy hitelességökért Ferenczi Zoltán nyakába zúdítsam a felelősséget. Előre bocsátom, bogy a kiadásomban foglalt eme szövegekért is csupán engem illethet a felelősség még akkor is, ha teljesen a Eerenczi olvasásához ragaszkodtam volna. Már pedig az én olvasásom több helyütt eltér az övétől, mint erről mindenki meggyőződhetik, ki a kettőt összehasonlítja. A felelősséget tehát, azt hiszem, egyikünk sem akarja a másik nyakába zúdítani; mindenikünk helyt áll magáért, s ha Szana Tamás szintén előáll a maga olvasásával, — mert a kitörült versek kibetüzését ő is megkisérlette, — megvitatjuk, melyikünké a jobb, a helyesebb, mindaddig mig valamelyes pozitív eredményre nem jutunk. Én az én olvasásom abszolút helyességet soha sem vitattam; a kibetűzött szöveg ez idő szerint csak annyiban tarthat számot hitelességre, a mennyiben az eddig ismeretes két rendbeli olvasást, Ferencziét és az enyimet, a későbbiek majd megerősítik. Magam is tudom, hogy egy-egy passzusnak olvasása még nem ad kellő értelmet; de azt előre, apodiktice kimondani, hogy e költemények hiteles szövegének megállapításáról ma már szó sem lehet, arra, a kutatás szabadságának érdekében, senkinek sincs joga. Különben is ez állítást maguk az eredmények fényesen megcáfolják. Hogy a kitörült szövegek olvashatók, az már he van bizonyítva; hogy egyik vagy másik olvasás helyes-e vagy nem, arról lehet vitatkozni; de hogy ez a munka csak tapogatódzás, mely biztos eredményre nem vezet, nem vezethet; hogy a hiteles szöveg megállapításának lehetősége már a priori ki van zárva: ezt csak olyanok állíthatják, kik saját Ítélő tehetségök felől teljesen kétségbe estek. Havas Adolf. Irányi javaslatát s kétségbeejtő naivságnak nyilvá- nitá azt a kívánságot, hogy Kossuth hazajöjjön bocsánatot kérni és hűséget esküdni; az elv nem szennyes ing, melyet változtatni lehet, Kossuthtól nem lehet kívánni, hogy a honossági törvény kedvéért elveit megváltoztassa. Szólt Gulácsy aztán amaz erdélyi képviselő ellen, a ki, szerinte, Kossuthot rágalmakkal illette, pedig Kossuth szerette Erdélyt. Azt az embert, kit 14 millió ember hord szivében, ne rágalmazzák, mert oly áradatot zúdíthatnak fel, mely e terembe is elér és a túloldalt mindenestől elsöpri. (Helyeslés a szélen.) Eötvös Károly kijelenté, hogy nem tartozik az úgynevezett Kossuth-imádók közé, a kiegyezésnek hive volt s annak eredményeit ma is vívmányoknak tekinti. De felszólal a hamis politikai érvek s az 1848/9-diki korszak történelmének meghamisítása ellen. Polemizál Dárdai Sándor minapi beszéde ellen, melyet egy uj Lustkandl a magyar állam és nemzet ellen fog idézni; nem tartja kielégítőnek a Dárdai magyarázatát s fejtegeti, hogy a Bécsből támogatott nemzetiségi lázadók, élükön a most is nyugdijat élvező Axentyével, pusztították el Nagy-Enyedet. (Felkiáltások a szélsőbalról: »Éljen Dárdai !«)A szóló aztán vázolta a nagyenyedi pusztítás borzalmait, megjegyezve, hogy Kossuth 100,000 frtot küldött az elpusztított városnak. Áttért aztán Eötvös a gr. Károlyi István bőszére, dicsérve ennek kegyeletét Kossuth iránt, de polemizálva a miatt, hogy gróf Károlyi ugyanakkor megszavazza a kiközösítést; választania kellett volna a kettő közül. Majd Tisza István ellen polemizált Eötvös, bírálva Tisza Kálmán eljárását a Kossuth-kérdésben s felhozva, hogy 1875-ben szegre akasztották az elveket, most pedig leakasztják, mert a hatalomból kiestek, de ezért nem támadja őket, mert szövetségükre számit, habár hitetlen szövetségesek lesznek; de hát őseink is sokszor szövezkeztek hitetlenekkel. (Derültség). Ezután gróf Apponyi Albert ellen fordult, kinek politikai képességei előtt meghajol, de ki most hibás állástxio / © x «ÉHÉ; m. - mSEk M
