Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

435

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 68. számához.

korhol és ostoroz, a női szív egész melegével kezdettek csüngeni a nemzetiség eszméjén.

A legnagyobb magyar, a magyar faj legvalódibb incarnatioja, jós ihlettel fejezi ki a magyar nemzet jövőjében való hitét és kitűzve programmúl fajunk nemesitését rávezeti nemzetét a feudalizmus mocsárjából kivezető útra. A reform, a haladás lesz oda irva az alkotmányért és nemzetiségért szavak mellé ama dicső zászlóra, melyet 300 év óta a nemzet bősei és nagyjai szent ereklyeként örökül hagytak egymásra. A század nagy eszméi átjönnek ama szellemi vámkorlátokon, melyet az atyáskodó, sötét szellemű, buta kormány a maga cenzoraival és jezsuitáival jónak látott felállítani a magyarság és a nyugati eszme-áramlatok határán. A félt és üldözött népszabadság és demokrácia eszméi egyre terjednek, egyre nőnek a kiváltságos és arisztokratikus magyarok közt. Most már többé nem kiáltják oda gőgösen és gúnyosan a »ne ostobáskod- jék« szót annak a lánglelkű szónoknak, ki a humanizmus nevében kéri a parasztság felvételét az alkotmány sáncaiba. Most már többé nem csak a korona túlkapásai által megsértett privilégiumokról van szó a karok és rendek körében, hanem a haladás és reform eszméi is fejtegettetnek, hivatkozással az örök igazság és népszabadság nagy elveire. És az elnyomott lengyelek érdekében a nemesek tábláján a kiváltságos nemesség egy tagja az örök igazság és a népszabadság nevében kéri a lengyel nemzet panaszának meghallgatását és szenvedéseinek enyhítését. Habár e beszéd hangja nem oly követelő és merész is, minőhöz a mi füleink vannak szokva oly esetben, mikor az emberiség legszentebb jogai, a népszabadság és nemzeti jogok veszélytől való megvédéséről van szó; mégis élénk tanúságtétel a mellett, hogy a század nagy eszméi áldást hozóan termékenyítették meg a magyar politikai élet termő földjét. De nem csak politikai téren emelte fel a lengyel nemzet érdekében szavát a nemzet, hanem az irodalom terén is felhangzott a nemzet akkor élt legnagyobb költőjének szava, fenségesen és merészen, mintegy távoli menydörgés moraja.

Mig a nemzet csökönyösebb része a régi alkotmány, a privilégiumok és előjogok veszedelméről panaszkodott és annak védésére némi erőlködést tett a feudalizmus rozsdás fegyvereivel; addig a magyar nemzet túlnyomó része áthatva a század uralkodó nagy eszméitől, a rendi alkotmánynak modern nemzeti al- kotmánynyá való átalakításán fáradozott. A sürgetett reformok terére lépve, élénk megfigyelés és tanulmány alá veszik az angol alkotmány szervezetét, az angol nemzetgazdasági és politikai intézmények természetét és azok némelyikének meghonosítására, átültetésére törekednek. A mi eddig szórványos, vagy csupán egyes tudósok különösködési viszketege volt, az most nem csak általános, hanem minden, magát komoly állam- férfiúnak tartó embertől megkövetelt lesz. A múlt századi fra< cia állambölcselőknek és a jelen század nemzetgazdasági, politikai Íróinak könyvei és eszméi közkeletűvé és általánosabban ismertekké lesznek.

Éhez j árúit még egy más körülmény is. A cholera hazánk felvidékén százanként szedte áldozatait a jobbágyság igájában sínylő tudatlan nép soraiból. A baromi tudatlanságban tartott népnek a veszély végső pillanatában elszabadultak állati szenvedélyei és sötét babonaságában, sajnálatra méltó tudatlanságában vad- állatias kegyetlenséggel rohant a kiváltságos nemes- pégre; az emberi természet állatias vadságának hajmeresztő kegyetlenségeivel, a legborzasztóbb halálnemekkel irtotta ama szerencsétleneket, kikben százados nyomorúságának okozóit látta. Ez irtózatosság sokakat kételkedővé tett, kik a magyar rendi alkotmány örökkévalóságában vakbuzgóságu bizalommal hittek. De nem csak a misera plebs contribuens részéről jöhető támadásoktól kellett félni, hanem a rendi alkotmány által biztosított nemzeti szabadságot gyűlölő zsarnok kormány részéről jövőktől is, mely a maga céljaira oly édes-örömest használta fel a nép nyomott helyzetét, a nép tudatlanságát, mely feltolta századok óta magát a nép kivatalos védőjéül, pártfogójáúl a kiváltságos nemességgel szemben. Hogy e félelem nem volt alaptalan, megmutatták ama gyalázatos események és szégyenletes vadságok, melyeknek a mívelt világ Krakkó bekebelezésénél és a galíciai mozgalmaknál lett tanúja. Valóban méltán megborzadhatott és megrémülhetett a kiváltságok legmakacsabb védője is, mikor látta, hogy mily könnyen felizgatható az elnyomott jobbágy ruthén parasztság a kiváltságos lengyel nemesség ellen; mikor látta, hogy a jutalmak a levágott nemesi fejek arányában osztatnak ki ez eml er alakba öltözött vadállatoknak. A meggyalázott, a baromiságba süllyesztett ember véres leckét adott a módiin világ eszméiről ama tudatlanoknak, kik behunyták szemeiket a szellem világossága előtt.

E körülmények hatása folytán mind inkább kezdik figyelembe venni a népet; gondolkoznak sorsa javításáról,nemesebb tulajdonai kifejtéséről és megoltalma- zásáról. Az irodalom, a költészet e téren is jó példával ment elő. A klasszikus lendületű nemzeties költészet leszáll a hősök és hadvezérek köréből a néphez, annak gondolkodásából, szíve érzéséből igyekezik önmagát fölfrisiteni. A magyar költészet múzsája megunja a klasszikus költészet üvegházi virágainak kábító illatát, az utánzás halvány viszfénye nem elégíti ki többé, hanem a népköltészet vadvirágainak egéssé- ges, üde illata után és a népérzések szelíd, verőfényes melege után vágyódik. Kisfaludy Károly, ki színdarabjaiban nem csak a múlt dicsőségét eleveníti fel, hanem egyik-másik darabjában a demokrácia húrjait is megpendíti, a népre irányozta a figyelmet és úttörője lett amaz iránynak, melynek legkiválóbb képviselője és betetőzője Petőfi volt. Sőt maga Vörösmarty sem zárkózik el emez erős, népies demokrata irány elől. Nyomot hagyott az ő költészetén is ez a hatalmas irány és pedig nem csak annyiban, hogy egyikmásik költeményében határozottan a népies elem felé közeledik, hanem annyiban is, hogy határozott rokonszenvét fejezi ki az általános népszabadsági és demokráciái eszmékkel szemben, mint azt egyik-másik, különösen fordított darabja tanúsítja. Hiszen ő is lefordítja Moore »Forget not the field«-jét, melyben a nemzetiség érzésének fenséges hangjaiból a demokráciái forradalom menydörgő szózata is ki-kihallszik.

De nem csak az irodalom becsüli meg a népet, hanem a társadalom és politikai élet tényezői is, mert a nemzet vezetőinek szemét nem csak a modern statustudomány és bölcsészet fénye nyitotta fel, hanem az a véres tanúság is, mely a Kárpátok mindkét oldalán oly frappáns módon nyilatkozott. Erezték, hogy a magyar nemzetet ész és jogszerűleg a nép milliói alkothatják és nem az a kevés számú populus Verbőczia- nus, mely egy roskadozó, ódon feudális alkotmány védelme alatt nőm sokáig tengődhetik; hanem ha sokáig késik az újkor evangéliumának hívőjévé lenni, veszélybe és pedig végveszélybe fogja dönteni azt a hazát, melyet egy ezred éven át híven és hősien védelmezett. Tudták, hogy az osztrák kormány centralistikus törekvéseinek csak a nép millióiból megalakult magyar nemzet állhat sikeresen ellen, hogy az az ismeretlen őserő, mely a maga romlatlanságában eddig kifejletlenül szunnyadóit a népben, fogja végrehajtani a nemzeti nagy átalakulást, a nemzeti regenerációt.

Dr. Jancsó Benedek.