Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
Izsónak a Petőfi-szoboremlék elkészítésére nyert megbízás nyújthatott némi vigasztalást. Senki sem kételkedett benne, hogy e nagy feladat sikeres megoldására nálánál hivatottabb szobrászt nem bírunk. Hisz Petőfi volt az ő lelkének is költője, számos versét könyvnélkűl tudta, s hogy hozzá méltó legyen az emlékszobor, mely alkotó kezére várt, ez képezte Izsó legnagyobb büszkeségét, egyúttal élete utósó két évének legfőbb gondját, mely halálos ágyán is élénken foglalkoztatá a felgyógyúlás reményében ringó képzeletét. Hogy az óhajtott sikert, mint valódi művész, terjedelmes és lelkiismeretes tanulmányokkal előkészíteni iparkodott, arról tanúságot tesz e kiállítás, mely a költő mellszobrának több változatát s az élet- nagyságú szobormintán kivűl számos kisebb vázlatot tartalmaz. Ily célból, a családi hasonlatosság tanulmányozása végett, élet után mintázta ő Petőfi korán elhunyt fiának, Zoltánnak is mellszobrát, mely a lajstromban Ö3-dik számmal van megjelölve. Izsó ez alapos előmunkálatokat a maga részéről még nem tekinté befejezetteknek. Sőt a felfogás tekintében sem értett teljesen egyet a szoborbizottsággal, mely Petőfit úgy kívánta ábrázoltaim, a mint szenvedélyes páthószszal a »Talpra magyart« szavalja. Mindazáltal ily szellemben készült a nagy szoborminta, mely a kiállításnak elsőszámú s legfelötlőbb darabja. Izsó ezzel nem volt teljesen megelégedve, s bár sok előnye van a műnek, mégis eltökélte magában, hogy uj kísérletet tesz, melylyel a magasra tűzött célt még jobban megközelítse. Ha egyéb nem, már ez az egy körülmény is igazolja a szoborbizottság amaz elhatározását, mely szerint a végrehajtó művésznek (most már Huszár Adolfnak) föladatává tette, hogy a nagy emlék alapjáúl elfogadott eme szobormintát lehetőleg felhasználva, a benne kifejezett eszmét művészileg tovább fejleszteni iparkodjék. Ritka nehéz feladat, a mennyiben a művész-örököstül egyszerre önálló tehetségének a cél irányában teljes megfeszítését, más részt teljes önmegtagadását igényli, mert bármi jeles eredménye legyen e közreműködésnek, a közóhaj nyomán a bizottság is kívánja, hogy a Petőfi-emlék sikere, ha lehet dicsősége, elválhatlanúl s örök időkre Izsó nevéhez fűzve maradjon. A Dugonics-emlék kivitele- körül e kivánatejC; gosultsága szembeötlő. A Petőfi-emlék befejezésénél I azonban nyilt kérdés, melyet a jövő fog felvilágosítani s utósó sorban a műtörténelem fog eldönteni.
