Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

* „Az egyszerű földmives* — mint egy pár lap nevezte Manasszest, mondván, hogy »föl sem lehet róla tenni a misztifikációt, — midőn őt az erélyeért alig dicsérhető Gyarmathy Miklós alispán kelepcébe szorítá, elmezavartnak mondta magát. A hallgatóság egészen fel volt háborodva e gálád csaló ellen, midőn az alispán kijelenté a végrehajtott vallatás után, hogy ez az ember sem Szibériát, sem Petőfit nem látta. Ar »egyszerű földmives«-ről egy csomó turpisság hamar kisült. Tavaly a szamosujvári közjegyzőt zaklatta örökségi ügyekben, Máté Jánosnak mondta magát, ki Mexicóban Miksa császár kíséretében volt. Másoknak azt mondta, hogy Kossuth-tal járt Amerikában. Medgyesen Czika név alatt koldúlgatott. Füzesen megnősült, s feleségét cserben hagyta. Koronkán mint Vizi akart a Víziek vérrokonságába és birtokába fúródni, de azok elkergették a csalót. Az alsó-szovátii Manasszesek hiszékenyebbek voltak s még az eltűnt Manasszes anyja is elismerte a csalót fiának, oly pontosan tudott régi dolgokat emlegetni. Még legjobb róla az a tanúvallomás, hogy 1868-ban Szucsán mint vasúti munkás dolgozott itthon. Ez évi májusban Kolozsvárit öt napig volt elfogva. íme az »egyszerű paraszt« kiről »föl sem lehet tenni a misztifikációt«, a mint egy külön-tudósító jóhiszemüleg hirdette »urbi et orbi.« Tegnap három levelet is kaptunk, melyekben a sajtót kárhoztatják azért, hogy e gálád humbugnak szárnyat adott. Bocsánat! nem a sajtó hibás, hanem csak egy pár lap. A sajtó többsége eleitől fogva Manasszest vagy csalónak, vagy csalatottnak,vagy bolondnak tekinté. Részünkről még híressé vált vallomásait sem tartottuk méltónak utánnyomatni; csak röviden tettünk róla említést, megjegyezve, hogy nem egy gazkópé van, ki efféle szép hazudozások álcájába takarja a börtönben vagy a rósz helyeken töltött esztendőket. Az a lap is, mely a hűhót leginkább előmozdítá, azt mondja most, hogy »tartozó hazafiui kötelességet mulasztott volna«, ha Manasszes vallomásaival nem ütött volna lármát. Igaz, hogy a naivság és hűhó nem tartoznak a hazafi-kötelességek közé; hanem az is bizonyos, hogy a hiszékenység nem bűn, csak szerencsétlenség. Voltak, a kik egykor komolyan hittek az asz- talirás valóságában is. De a naivak és hiszékenyek ne állítsák legalább azt, hogy »eltűnt nagy költőnk« iránti kegyelet vitte őket e hűhóba. Kevés kegyelet és tisztelet van abban egy nagy költő nagy jelleme iránt, ha csak egy percre is föltehették Petőfiről, hogy el tudta volna feledni honát, melyért élt, irt és elesett s élő testvérét, a kit annyira szeretett. Ilyesmi csak egy olyan élő Petőfiről volna képzelhető, ki elméjében és lelkében megzavarodva, elfeledte a múltat teljesan. A hiba ép ott van, hogy egy csavargó mendemondájával szemben némelyek teljesen kifeledték a számításból költőnk jellemét és lángoló érzületét, s ez a feledség bizonyára nem mutat őszinte tiszteletre és kegyeletre. A hibának különben eléggé megvan a maga nemezise — fölsülés és oly szégyenkezés, melyet erőtetett phrázisokkal bajos takargatni.