Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

Vasváry még egy másik öltözékdarabjára volt hiú. Ez violabársony kalpagja volt (széles karammal, Bendegúz formára) ezt ő »forradalmi koronának« nevezte el, s szeretett rá hivatkozni, hogy Teleki Blankától kapta. E »forradalmi korona« mellett ő az első időkben, valamint — Petőfit kivéve, mi többiek mind — fehér tollat viselt. A toliban is valódi gyermekes fényűzésünk tölt. Az én hajlott marabout- tollam hét ezüst forintba került, Vasváry már tizenegy forinton vett még hosszabbat és dúsabb sörényűt.

Jókai, ámbár a legférfiasabbnak szerette magát

1 köztünk mutatni, örült, ha valaki marka szorítására eljajdította magát, rendes orgánumánál többnyire mélyebb hangot vett, homlokát, ha szerét tehette, szigorúvá ráncolta, mi lányszelid arcához kissé furcsán vette ki magát, — de ő sem volt ment minden hiúságtól : emlékezem, hogy az ő kokárdái voltak a legszebbek, s némi ostentációval viselte atilláján e szépen himzett jelvényecskéket.

Többet mondok, még a látszatra cynikus Sü- keynek is megvolt hiú oldala. 0 a márciusi napokat felhasználta arra, hogy félretört topánkái és kirojto- zott nadrágszárával magastetejü kalapját harmóniába hozza — s ez által ő egy egészen elütő, sajátos alak lett a mi tollas kalapjaink és barettjeink irányában. Ugyanis már régóta rozzant cilinderét, melynek keskeny karama a főrésztől itt-ott válni készült — középütt behorpasztotta, és egypárszor hóna alá csapva valóságos chapeau bas-t csinált belőle, a mi körőlbelől oly szolgálatot tett, mint a mai ciaque- kalap. A mit eleinte szükségből tett, később annyira mint jelleg kisérte, hogy Sükey Skriván egész kalap- raktáraért nem nem mondott volnale hóna alá csapott kalapjáról. így volt meg kinek-kinek a maga hiúsága.

A kardot akkor is Petőfi szerette legjobban viselni. S dacos természete mindjárt erre hivatkozott. Emlékezem, hogy a megyeház termében egy vita alkalmával szónoklatát azzal fejezte be, hogy inkább ketté töri kardját, mintsem azt az indítványt elfogadja, (mi volt, már azt elfelejtettem.)