Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

Méltó, hogy az első független magyar kormány elé az országos ülésben nyújtott első petitiónak, illetőleg törvényjavaslatnak szomorú sorsáról is megemlékezzünk. Nálunk 1848 március 20-dika volt az, aj mi korábban 1789 augusztus 4-dike a franciáknál: j a feudalismus bilincseinek széttörése. SzentkirályiI Móric indítványára: a robot és úrbéri kilenced — j kártérítés Ígérete mellett — eltöröltetett. Daróczi Zsigmond pécsi káptalan-követ pedig a főpapság nevében a papi tizedet hozta áldozatul a haza és közjóiét oltárára. Pár nappal e dicső nap után Tarnóczi Kázmér nyitrai követ törvényjavaslatot nyújt be a kormányhoz, (még akkor nem volt „ház asztala,“ melyre letehette volna), némely úrbéri tartozások kártérítése iránt, melyek máig sincsenek eltörölve. Széchenyi István új közlekedési miniszter a kormány nevében átveszi a papirt, melyre ez indítvány íratott, sa neki sajátságos sárcasmussál kettérepeszti e szavak kíséretében: „Nem a jelen mozgalmas időkbe való ily követelésekkel föllépni, s azért indítványozó úr megengedi, ha javaslatát az ő és követ ur közti barátságnak föláldozza.“ Nem kell pedig azt vélni, hogy a rang és javadalomvesztett főaristokrá- ciában ekkor egyik-másik, reactióra ne gondolt volna. Széchenyi István egy ily éppen követ fúvó fiatal óriások klubjába Petőfi ez újdonsült versével lépett be: „Hát méltóságos nagyurak! nem viszket-e a nyakatok?“ S e sorok Írója is, egy fiatal főúri óriást, kinek nem kevesebb forgott az agyában, mint hogy Pozsony, Nyitra, Bars nemes korteseiből ötezeret összetereljen s velők az országgyűlést megrohanja, szétkergesse, maga kisért vissza Pozsonyba, nehogy a föllázadt nép agyonverje.