Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
Az oroszok Petőfije. — Kolczow Alexej. — (Co úri ér e: Histoire de la líttérature contemporaine en Russie. Paris, 1875. Theodor von Lengenfeldt: Skizzen aus Russland, Berlin, 1877.) Egy fiatal katonatiszt, ki egy kaukázusi hadjáratban kitüntetéssel vett részt, 1827-ben a kis-orosz- országi pusztaságon utazott keresztül, meglátogatandó szülőit, kik Worones kormányzósági székváros közelében laktak. Nem messze az úttól, egy fa alatt, vörös pamutingbe öltözött és körülbelül tizenhat éves suhancot pillantott meg, ki igen szorgalmasan Írogatott. A tiszt amaz ürügy alatt, hogy kialudt pipájára akar gyújtani, oda ment a kis tűzhöz, mely az ifjú közelében égett, ki annyira el volt mélyedve gondolataiba, hogy a tiszt közeledését észrevenni sem látszott. Ez utóbbi, nehogy tolakodónak tűnjék fel, egy szót sem szólt és már távozni akart, miután kialudt dohányát meggyujtá, midőn hirtelen egy szellőfuvalat elkapta a teleirt lapok egyikét. Az utas hirtelen utána kapott és látta, hogy versek vannak rá írva, melyek gyakorlati és helyesírási hibáik mellett is elragadóan szépek voltak, noha csak a mindennapi élet tárgyait énekelték meg. Midőn a tiszt a feltűnően nagy zavarban levő fiúnak visszaadta verseit, e látnoki szókat mondá neki: — Szerencsét kívánok hazámnak egy uj és nagy költői tehetséghez! Utasunk kissé távolabb egy öreg emberrel találkozott, ki nagy juhnyájat hajtott és megkérdő tőle, ismeri-e azt a vörös inges suhancot, ki amott a fa alatt verseket ir. — Hogyne ismerném Alosét? — volt a válasz ; — hiszen a gazdámnak a fia. Hányszor hordoztam karjaimon, mikor még kis gyermek volt! — Mi a családi neve ? — kérdé a tiszt. — Kolczow. Az utas Woronesbe megérkezvén, felkereste az iíju költő atyját, ki egyszerű ember volt és juhokkal kereskedett, melyeknek elszállítására a pusztaságon keresztül, fiának kellett felügyelni. A tiszt rendkívül magasztalta a fiú ritka tehetségeit, de az öreg azt mondta, hogy sokkal okosabban tenné, ha a ju- hokra vigyázna és felhagyna a versírással, a mi nem szegény embernek való.
