Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

* Szobrokat jeleseinknek! — erre buzdít Abafi Lajos egy tárcacikkben, elsorolva, hogy különböző megyék és városok közönségének melyik nagy férfit kellene szoborral dicsőítni. Szatmármegye számára Kölcsey Ferencet tűzte ki, a mire onnan azt felelik, hogy Szatmár közpiacán már 1864. szeptember 25-dike óta áll a Kölcsey szobra. Különben a szobor-emeléshez nemcsak megörökítendő nagy férfiak kellenek, hanem kiváló szobrászok is. Amazokban — hála istennek — nincs nálunk hiány, de szobrászokban — fájdalom — annál nagyobb van. Monumentális szobrászunk ez idő szerint nem igen van s a Széchenyi emlékművét is az Ámorok és Psycbék gyöngédkezű művészére (Engelre) kellett bizni. Huszár Adolf tehetségének minőségéről majd az Eötvös-szobor fölállítása után beszélhetünk határozottan. Szász Gyula szépreményű tehetség, de arra, hogy emlékszerű nagy művekre is ma már képes volna, nincs még bizonyság. Igaz, hogy szobrot külföldön is lehet készíttetni, csakhogy ottani művészektől ne igen várjuk egy Deák-féle arc magyaros typusának teljes visszatükrözését, Mindenesetre kegyeletes dolog, hogy jelenleg is négy-öt nagy férfifi szobra készül, a nemzet buzgóan adakozván rá; de csoportosan emelgetni szobrokat ép most, midőn nincs annyi szobrászunk, mint ahány szobor- bizottság működik, időelőtti indítvány. Inkább igyekezzünk most minden nagy férfinak arcképét örökítni meg, mert erre van elég jeles művészünk. A nagyon sok szobor állitása pedig oly szerencsésb idők feladata marad, midőn lesz hozzá elég jó szobrász. Abafi Lajos ezúttal azt a nézetét is kimondja, hogy a Petőfi szobrát nem a görög templom előtti kis parkban, hanem a lánchid-tér közepén kellene felállítani. Elfeledte, hogy ott a környezet (paloták, lánchid-fő, várhegy,) olymérvű szobrot követel, minő csak lovas szobor lehet. Petőfit, a költőt — úgy hiszszük, — nem akarja lóra ültetni, még ha az a ló Pegazus volna is. Álló szobrot pedig e térre, hogy el ne törpűljön, csak olyat lehetne emelni, minő a müncheni Bavaria! Szóval ez indítványban több a lelkesűltség, mint a körülmények számbavétele.