Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
inényét, mit Petőfi néhány életrajzirója is átvett. »Hogy egy szeszélyes mint bűnös tettéért a tanári kar őt nem sokára kirekesztette.« Az évkönyvekben semmi nyoma ennek. Maga a bizonyítvány, mely az egész évről szól, igy hangzik: Petrovics Sándor ágost. hitv. magyar, szabadszállási, kiskunsági születésű; attya István I félév. Erkölcstan: első osztályú; vegytanból jeles; német nyelv: kitűnő; deák litteraturából: első osztályú: mértanból: első osztályú; görög littera- tura: első másodosztályéi (csekély.) II. félév. Erkölcstan: első osztályú; mennyiségtan: első utósók közül; földrajz: kitűnő; növénytan: első-másodosztályú; német nyelv, kitűnő; logica: első utolsók közűi; görög nyelvből: első utolsók közűi.« Ez időbeli tanárai Tar- czy Lajos, Széki Béla, Czibor Ferenc és Bocsor István voltak. Yégre lejárt az iskolai év, s vele Petőfi nyugalma. Elhagyta Pápát, a szünidőt egy kis körútra fordítván, Orlay társaságában, kivel Komáromon és Pesten át először Dunavecsén állapodott meg, hol szülőivel hosszas elválás után ismét találkozott, uá- lok egy hetet töltött és aztán Debrecenbe ment, Csokonai síremlékénél búcsút vevén egymástól, Petőfi a Hortobágyon át Pestre, onnan Pápára szándékozott, — szülői kívánsága szerint, — tanulói pályáját folytatni. De Petőfi rajongó lelke nem tudott megférni az iskola bilincsei között, a színészet iránti vágy ismét felzaklatta keble ábrándjait — s szinészszé lett. »Feljöttem, barátom, Pápára — Írja 1842. nov. 2-án Szeberényinek, — hogy örökre elhagyjam azt, hogy örökre elhagyjam az iskolát. Engem rettenetesen üldöz a sors. Egy borzasztó mélység előtt állok, melyet átlépnem kell, s e lépéssel talán két szivet (szülőimét) repesztek meg. S mégsem tehetek máskép, lásd barátom ! Szinészszé kell lennem, nincs semmi menedék! szülőim nem segíthetnek s Pápán nincs semmi alkalmam, melylyel a nyomom filléreket életem tengetésére megszerezhetném. Most már harmadszor szinészszé. Lássuk, mit ad a végzet!« Ott hagyta tehát az iskolát örökre, megkezdve szenvedésekkel borított életpályáját, folyton egy ma- gasbb céllal szeme előtt; nyomorog, küzd hányódik az élet viharos tengerén; de nyomorában is megőrzi lelkének szeplőtelen tisztaságát, s küzdelmei között is megtartja életkedvét. Halasy Aladár.
