Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

nek volnának már azok, hacsak mákonynak nem. Na még ez egyre használhatnék! s ezt praxisból mondom, j mert nekem legalább már voltak szívesek ezen szolgálatot tenni. S hogy nem egyedül nekem, azt onnan tudom, midőn egyszer ily beszéd alkalmával Morpheus pilláimra nyomá csókját, egy hatalmas koccanásra ébredtem fel. S mi volt az? szomszédomat az álomisten ringatá, — bólinték én, bólinta ő, én jobbra, ő balra, mire homlokaink barátilag érintők egymást, s igy futott a halál szelíd testvére körünkből. Röviden szólok másodszor: azon világos okból, miszerint én az alkalmi beszédeket teljes szivemből gyűlölöm, hogy őszintén szóljak; nem ugyan az említett tulajdonságukért, hiszen az inkább dicséretökre válik, nem! e gyűlöltség valami mély és titkos forrásból ered, de ez az emberiség előtt örök talány maradand, mivel egész bizonyossággal magam sem tudom. Van ugyan némi gyanításom, azonban ez csak homályos gyanítás, semmi egyél); t. i. anyám gyakran említé, hogy keresztelőm tora alkalmával születésem helyének koszorús muzsafia, a rector cikornyás beszéddel idvezle, hogyha valami ügyes marchande des modes jelen van, s azt ex tripode összeférceli, a legkacérabb aggszűznek is beillett volna fejkötőűl; lehet tehát, hogy én az alkalmi beszédeket már ekkor megcsömörlém. Harmadszor —-de minek több ok? Talán már úgyis megtette beszédem azon egyetlen jótékony szolgálatot, mire fentebb alkalmasnak mondám. S különben is tovább mentem, mint a mennyire szándékom volt, ezennel van szerencsém tehát berekeszteni prolegonemámat nem valami buzdítással, bátorítással célunk elérésére, hiszen ezt már elődeim, sikerrel-e, nem-e ?, tették, hanem — s itt már valójában szólva azon óhajtással: vajha a t. társaság a netán éretlen kezdőt, pályája elején némi kimélettel kisérné, mert omne initium durum.«

Petőfi csak egyszer vette igénybe bírálói tisztét, — úgy látszik nem kedvenc foglalkozása lehetett,

»A középszerűről és fenségesről« című fordítást Schillerből, Horvát Ignáetól, bírálta Petrovics Sándor. A darabban előforduló szavak igazi jelentéseire figyelés ajánltatott a fordítónak.« De annál nagyobb volt költői munkássága, melyről koronkint a jegyzőkönyv élénk tanúságot tesz, miért is helyesnek véljük, annak Petőfire vonatkozó helyeit idézni, melyek költői munkásságát legjobban feltüntetik.

Őszutó 7. »Petrovics »Tűnődés,« »Zsarnok,« »Eskü« című munkáit bírálta Demjén Ferenc. Az elsőben költői nyelv, lyrai érzelem található, melyért érdemkönyvbe méltónak ítéltetett, a lyrai egységet sértő kifejezés kiigazítása mellett. A »Zsarnok« egy kényur gaz érzelmeit festő költeménynek — mint drámai magánbeszédnek dramatizálására utasíttatott a szerző. Az Eskü«-ben egy Bachus hajthatatlan hűségű bajnokává esküszi magát a csapoknak, mely mű kivált kerekdedsége által figyelemre méltó, de mind a mellett csak az egyik részben elömlő póriasság letisztítása mellett ítéltetett érdemkönyvbe méltónak.«