Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
Lajos tanár vette hathatós pártfogása alá az ifjú költőt, legalább oly mérvben, hogy az 1841 /2-diki tanévet minden szülői segély nélkül elvégezhette, mint »első éves philozophus«. »Itt némileg csillámlani kezdett szerencsecsillagom, — Írja Petőfi egy 1842, jul. 7-éről kelt levelében Szeberényi Lajosnak, — Tarczy, a derék Tarczy, kinek mindent köszönhetek!« E párt- j fogás annyiban állott, hogy a derék tanár az ifjú Petőfit egy rokonához: Horváth Károlyhoz ajánlá, ennek kis Lenke lánya mellé nevelőül, kit az irás és olvasáson kivűl, némi elemi ismeretekbe is be kellett vezetnie, a miért azután teljes ellátást kapott. Pápán egy darabig szorgalmasan tanult Petőfi, de legtöbb idejét az akkor megalakult képzőtársaság vévé igénybe; ez ama tanuló ifjak egyesülete volt, kik a magyar irodalomban kívánták magukat képezni. Horváthék házánál másfél hónapot tölthetett csak, mert kis tanítványa, Lenke meghalt s ennek halála után nem volt többé mit keresnie Horváthék- nál, hol az ott töltött rövid idő alatt boldogan és nyugodtan élt. Egy zordon decemberi nap temették kis tanítványát; a temetőben Petőfi elszavalta ez alkalomra irt költeményét: »Lenke sírján.« Ádáz koporsó zordon éjjele, Mivé tevéi te oly sok örömet! Mivé tevéi te annyi szép reményt, Mely zsenge a szülői szív felett. Mely egy kéj paradicsomot ígért Rózsás jövendő boldog karjain ; Kegyetlen ! mint elragadtad ezt, Csak romja all még, a keserv, a kin! Oh, a szülők! ha sorsok vészt zúdít, Keblökbe dúlni és pusztítani — Ki fog, mikint egy égnek angyala, Bút űzve rájok felmosolygani. Nyugodjatok meg szerető anya ! S te bús atyának gyászló kebele! Kedves Lenkétek, ah nem leszen ő — Temetve itt a sírnak mélyibe. Hol a teremtő széke tündököl, Felhők felett a csillagezreden — Tekintsetek fel! egy szelíd sugár Leng onnan rátok csendes éjeken !
