Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

Ismét egy francia könyv hazánkról. Terjedelmesebb munkát bocsátott közre Ujvalvy Jenő franciaországi tanár, ki nem rég Petőfi költeményeiből is lefordított egy füzetet Desbordes-Valmore Henrik társaságában. Müvének cime: „Magyarország története, nyelve és irodalma.'1 Ujfalvy kötetét Hajnald Lajos kalocsai érseknek ajánlotta, s előszavában hálásan emlékezik meg ama francia Írókról, kik hazánk ismertetése körül buzgólkodtak. Kiemeli Saint-René-Taillandiert, ki sokat foglalkozott velünk, s nem csak Petőfit mutatta be a franciáknak, hanem Széchenyi István felől is figyelmet érdemlő tanulmányt irt; elmondja, hogyBerangerés Valmoreasz- szony, a kitűnő költőnő, lelkesültek Petőfi költemé- méayei felett, s hogy Desbordes-Valmore Henrik kétszázat fordított le költeményeiből. Müvének első j részében előadja a magyarok történetét bevándorlásuktól kezdve a jelenkorig, mindenütt a honfi meleg érdeklődésével, de ritkán azon alapossággal, melyet ily tárgy körül minden müveit magyartól megkövetelhetnénk. A mü második részében nyelvünk eredetéről szól, mig a harmadikban irodalmunk történetével ismerteti meg a franciákat. Ez ismertetésért azonban nem lehet köszönetét mondanunk Ujfalvy úrnak, miután adatai irodalmunk körül nagy tájékozatlanságról tanúskodnak. így Zrínyi korából nem Zrínyit, hanem Gyöngyösit emeli ki a kor legnagyobb költője gyanánt, s az ujabbkori irodalom történetében szintén kevés otthonosága van. Ober- nyiket a vígjáték-, Gaált a drámaírók közt emlegeti, Katonáról pedig egészen megfeledkezik. Arányt a Petőfi utánzójaként tünteti föl s az újabb költők közt legnagyobb dicsérettel Lisznyait említi. Az ily téve- { désekben bövelködő ismertetések keveset használ- ' nak irodalmunknak, s Ujfalvy úr helyesen tenné, ha előbb maga ismerkednék meg nemzetével s csak azután fogna ismertetéséhez. Müvének legértékesebb : részét költőkből vett szemelvények képezik, prózá- | ban, de híven fordítva.