Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
A „Petöfl-ház“ ügyében. Elhárithatlan akadály miatt csak most válaszolhatok a Rónay István által közlött cikkre, melynek meleg sorai fölhivják a nemzetet, hogy Petőfinek Kis-Kőrösön levő születési házát tegye nemzeti tulajdonná, a kilencszáz forint vételárt közadakozás utján szerezvén be. A költői hangulatú s hazafias érzelmekről tanúskodó folszólalás nem is tévesztő hatását, mert az adakozás immár folyamatban van. Szépen jellemzi az a nemzetet, ki lánglelkü költőjén mindenha ámulattal s emlékén szent tisztelettel csügg. Nagy költőnk megérdemli ezt. A költő emléke iránti tiszteletem s kegyeletem mellett azonban engem még a történelmi igazság érdeke is kötelességszerüleg ösztönöz e felszólalásomra. Tiszteletlenség volna tőlem, ha Rónay István cikkéből indulnék ki, őt meggyőzendő a költőnek tulajdonképpeni születés-helye felől, miután erre vonatkozólag specificus és kétségbevonliatlan adatok vannak kezeim között, melyek tizenkét évi nyomozódásaim eredményei. Az adatokat jelenleg nem közlöm, snem is közölhetem,miután azok összeállitásával most fog- ' lalkozom, részben pedig azért, mert egy tanúmat csak most hallgatnak ki. Némi fölemlitést azonban már is szükségesnek tartok Rónay István közleménye után. Azokban, miket Gyulai Pál az 1854-diki „Uj Magyar Múzeumban“ mond, Félegyházát állitván a költő születéshelyének, nem nyugodtak meg sokan, mert a kis-kőrösi anyakönyvi kivonat még mindig elég volt az eltérő nézeteknek részben megalkotásá- j ra, részben ápolására, i élegyháza mellett azonban í élő tanúk mondanak bizonyságot arra nézve, hogy i Petőfi itt született, s egyszersmind Kis-Kőrös mellett, hogy ott keresztelték meg, minthogy Félegyházán protestáns egyház nem volt. Mindezeket lcimeri- tőleg fogom tárgyalni az adatokban, melyek egy ré- ■ sze már ismeretes a közönség előtt 1864-ből, midőn boldog emlékű Zilaby Károly barátommal e kérdés fölött polemizáltam. Ez adatok nyomán veterán tudósunk Toldy Ferenc szintén Félegyházát állítja a költő születéshelyének, adataimat „positiv alapon“ nyugvóknak tartván, (lásd a magyar irodalomtörténetre vonatkozó olvasókönyvét, 1869 ), bár máshol ettől eltér; miről a közlendő adatokban majd bővebben szólok.
