Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

* Reményi Edétől a következő „nyilt level“-et kaptuk: „Tisztelt Szerkesztő ur! Mikint becses lap- ; ja szerint önnek is tudomására van, pár nap előtt egy ' megtámadás folytán kijelentéin, hogy régiségi gyűjteményemből semmi oly tárgyat el nem adtam, me- j lyet ajándékul ama cim alatt nyertem, hogy azokat holtom után a nemzeti múzeumnak hagyományozom. : Mivel pedig e nyilatkozat, noha szerintem rövid komolysággal mindent magában foglalt, több oldalról ! ki nem elégitőnek találtatott, tehát úgy saját becsületem, melyen foltot nem tűrhetek, mint a nemzet össze8ége iránti tisztelet követelik, miszerint még j egyszer s utójára nyilatkozzam. Tizenkét évvel ez- • előtt hazámba visszatérvo, művészi törekvéseim oly ! átalános méltánylásra találtak, miképp bennem az, a i legnagyobb hála-érzetet költő föl. Csupán ez érzet- i nek adtam tehát s adok most is kifejezést a tény nyel, 1 mit — sajnos, hogy gyöngédtelen megtámadások kö- i vetkeztében — nyilvánosan vagyok kényszerülve j kimondani, miszerint művészi tiszta keresetem leg- I nagyobb részét hazai jótékony célokra áldoztam föl. Maradványát pedig a zenén kívül egyetlen szenvedélyem : aesthetikai becsű s régi tárgyak szerzésére fordítottam. Ez utóbbi — megengedem — nem igen praktikus eljárás, továbbá annak folytán, mert számtalanok által, kik gazdagnak hittek, szüntelenül ki- zsákmányoltattam, oda juték, hogy 12 év után, bár ez idő alatt külföldön is sok pénzt szereztem, ma mégis - nincs bevallásában mit szégyenlenem — valóságos szegény vagyok, kinek becsületén s ezzel összeköttetésben házi szentélyén, egy régiségi kis gyűjteményén és művészetén kívül semmi egyebe nincs. Mivel pedig másra szorulni, mig erőm vau, szégyennek tartom ; de kisegítőül régiségeimhez is, mint saját pénzemen szerzett jogos tulajdonomhoz, mindenkor lehet nyúlnom, többet e tárgyról nem szólok. Ismételve kijelentem azonban, hogy régiség- i táromban mind amaz — egyébkint nem oly nagyszá- ■ mű ajándék, melyeket holtom után, mint a múzeum- ! nak hagyandókat kaptam, — mikint arról lakásomon (mészáros-utca 3. sz.) az illetők bármikor meggyőződhetnek — nemcsak hogy sértetlenül megvannak ; — de sőt, noha még élek, azokat már régebben, tehát mindenesetre a „Magyar Polgár“ október 22-ki cikke előtt, nemzeti múzeumunknak, illetőleg nagyérdemű régiségi őrünk főt. Römer Plóris kir. tanácsos urnák felajánlottam, s teszem azt most is. Végül nem szemrehányásképp, nem is a gyöngédtelen megtámadások miatti keserűségből, — mert hiszen megtámadás és gyanúsításnak a közpályán mozgó minden más egyén is ki van téve, - de önmagam iránti kötelességérzetből, mint a Petőfi-szobor bizottságának választott elnöke, kijelentem, miszerint noha tizenegy éven át — annyi ellenkező ostromlás da-