Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
Emlékezem, hogy a megyeház termében egy vita alkalmával szónoklatát azzal fejezte be, hogy inkább ketté töri kardját, mintsem azt az indítványt elfogadja, (mi volt, már azt elfelejtettem.) Petőfi és Jókai erélyesen és röviden fejezték ki magukat: Yasváry és én sokkal nagyobb szónoki áradattal beszéltünk. A közönség kedvenc szónoka tagadhatlanúl Yasváry volt: Petőfi és akkor Jókai is darabosan, sőt mondhatnám monoton szavalt; (Jókai e tekintetben roppant haladást tett.) Vasváry azonban gyönyörű érces hangjával, folyékony szavalatával, találó képeivel, hasonlataival s történeti (többnyire Róma és Hellasz) idézeteivel kénye-kedve szerint bánt el hallgatói szívével. Ebhez ábrándos szeme, nyílt homloka, halvány arca, festői állása, melynél a fentebb rajzolt süveg és köpeny nem kis szerepet játszott, hatását mindig biztosították. S hogy van az, hogy e tömérdek szónoklatból — csaknem ahány utcasarok — nyomtatva egy szó sem maradt ránk ? Azért, mert leirva sem volt egy szó sem, s a gyorsírás akkor még ugyan ritka mesterség volt. Ki ért volna rá akkor készült beszédet mondani ? Diktálta a pillanat s a lelkesedés. / \ \
