Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

Valami érdes, acélkemény népvezérek minden öszhang dacára is azt idézték volna elő: hogy a népség pártokra szakadjon; de az ily szelidlelkü fiatal tribünök nem sugaltak, nem szültek egyebet — szeretetnél.

Hogy mennyire fiatalok voltunk, mindjárt észre- veheted.

A Pozsonyba induló küldöttségben természetesen a kedvencek — kik március 15-én születtek — mind benne voltak. Benne volt Vasváry is. Az indulás hajón már másnap hajnalra volt kitűzve. Vasváryt — ki akkor a komlóudvarban a kapu alatt lakott — nem az foglalkoztatta, hogy majd mit fog 5 a pozsonyi tekintetes karoknak és rendeknek mondani, s mikép fog ő Kossuthtal — e félistennel akkor — szemközt megállni; nem, egészen más dolgok gyötörték : először hogy rekedt volt, másodszor, hogy nem volt még olyan zöld gallér-köpönyege, mint nekem. E ruhadarab, melyet mi »forradalmi köpönyeg«-nek neveztünk el, igen fontos volt előttünk; mutatja az, hogy a márciusi füzetekben mindaketten e köpenyegben vétettük le magunkat. Csakhogy Vasváry, ki a külsőségekre meglehetősen hiú volt, köpönyegét elől fekete bársonynyal béleltette ki. E köpönyeg, egyik szárnyával vállra vetve, igen jól állt a tollas kalaphoz, s nem csuda, ha fiatal phantáziánkat megvesztegette. Vasváry minden áron rajta volt, kapacitált, kért, hogy én ne mennék Pozsonyba, miután itthon a Pilvax, a szabadságtér, a közbiztonsági választmány terme — szónok nélkül marad. A többiek berekedtek, az én szavam még csengő; szóval, a hízelgésig feszítette diplomáciáját, s mindezt miért? Egyesegyedűl a köpönyegemért. Históriaivá akarta tenni. Azt akarta, hogy pozsonyi útjára kölcsönözzem. De ha ő gyermek és hiú volt... én sem voltam kevésbbé az, s talán még barátságunk árán se váltam volna meg e festői palliumtól; hanem annyit megígértem, hogy bejárom vele Pest minden szabóját, hogy még holnapig hasonló köpönyeget kerekítsenek.

Vájjon él-e még az a becsületes szabó, a kit késő este, talán már ágyából vertünk föl, hogy — ha istent ismer és a haza üdve kedves előtte — holnap