Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
Ha az olvasó szívesen veszi — naplótöredékeim nyomán -— miután épen évfordulóra esik — egyet- mást fölfrisítek márciusi élményeimből. Nem ama nagy vonásokról lesz szó, melyeket a história följegyez, hanem amaz érdekes apróságokról, melyek a nagy vonások mellett többnyire veszendőbe mennek, noha a helyzet, idő, körülmények és egyének jellemzésére néha sokkal biztosabbak és közvetlenebbek, mint a történet repertóriumába fölvett nagyszabású cselekedetek. * A parazolos forradalomnak — mint a márciusi napok mozgalmait elnevezték — mindjárt első napjai- j ban volt: a közbiztonsági bizottmány egy küldöttséget indított a pozsonyi országgyűléshez. Ebbe termé- i szetesen mind beleválasztottuk magunkat, a kik az utcán szerepeltünk. Mert mi — az úgynevezett már- ; ciusi ifjak — tényleg kora reggeltől késő éjfélig, sőt I gyakran az éjszakát sem véve ki, folyvást és folyvást és folytonosan a »talpra« kelt lakosság közt jártunk keltünk, vezettük, lelkesítettük, csilapítottuk, majd elvonva figyelmét, szónokoltunk neki, lakomáztunk, táncoltunk vele, együtt csináltuk és fejlesztettük az eseményeket, minden szorosan kitűzött vagy megbeszélt programm nélkül, mondhatni csupán szivünk sugalatára. S mégis soha az írott törvény pontos követése sem szült oly összevágó, oly zavartalan harmóniát, mint ez a sugalomszerű cselekvés. A kik amaz időkre hivebben emlékeznek, tanúskodhatnak róla, hogy nagy város százezerre menő lakossággal, melyet eddig különböző rang, gondolkozás, vallás, politikai vélemény, érdek választott szét, soha varázsütésre ily mesés egyetértést nem tanúsított. Az idő komolysága jellemezte maga — és oly ártatlan mint gyermek. A
