Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
— Jer Koltóra Sándor, jó pihenő hely lesz az neked! — Megyek — viszonzá az, — ott tán nem harapnak orozva a kutyák. A költő, haragos és kedvetlen volt. Akkor folyt legizgatottabban a „liberális“-ok és „conservativ“-ek harca, s a „Nagy-Károlyban“ cimü költemény, e harcok hatása alatt született. E költemény merész hangjáért „orozva“ fenyegették. Mikor Petőfi a koltói kastélyba ment, ott épp értekezletre készültek a „partium“ kérdésében. Egy pár megyéről szólt ez, hogy Erdélyhez vagy Magyar- országhoz tartozzék-e ? Q-yors küldöttek meghívására sokan érkeztek Koltóra, Szatmár-, Mármaros-, Bihar-, Közép- és Belső Szolnok-, Kraszna-, Kolozs- és Do- bokamegyéből, Kővár-, Lápos- és Beszterce-vidéké- ről, sőt távolabbról is vitatták a kérdést jobbra-balra s végre sem tudtak megállapodni. Petőfi ekkor egy költemény által egyesité a széthúzó érzületeket. Elszavalta „Erdélyében cinű lelkes költeményét. Mély csöndben hallgatták, aztán lelkesen éljenezték, s az „elvált magyarok“ a költészet ez igaz hangjaira „megtartották a szép, a szer.t kézfogást“. E költemény hatása alatt hagyák el a kastélyt a vendégek, meggondolva, hogy nem az a fődolog, vájjon egykét határmegye hová jusson, hanem hogy Magyar- ország egyesüljön Erdélylyel. Hívták is a költőt magukhoz, de ő tisztelettel kijelenté, hogy pihenni jött Koltóra s onnan nem is mozdul. Nem is mozdult, csak Nagy-Bányára és Berksszre rándult néha egy tizenhat markos szürke-paripán. Pár nap alatt egészen jó! érezte magát e magányban. Örült, mert nagyon tudott örülni, ha meg volt elégedve; hisz egyszer rögtönözve született ajkán e dal: „Örülj, örülj szivem! Ki örül ha te nen ? Kinek van mint aeked, Ilyen boldogsága ? Kinek van a föld'in Ilyen mennyországa?“ Ketten voltak együtt: ő és „demokratikus szívű druszája“, mint házi gazdáját nevezé. Fekete kávé, törökdohány mellett sokat beszéltek, vitáztak a világról, a politikáról, költészetről; el-el sétáltak a Laposig, vagy az erdő széléig; lovagoltak együtt, [ mely költőnek a kedves időtöltése volt, sőt vadászni is elment, bár nem a maga kedvéért. Midőn az őszi esős napok beálltak, a házi urat családi ügyek Kolozsvárra szóliták. — Mennem kell druszám — mondá neki, — s a mig visszatérek, légy plenipotenciarius a domíniumban.
