Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
A Huszár Adolf műtermében. (B.) Darwinra mondom: »ringelspiel«-ből szobrász-atelier, olyan átalakulás, a mit nincs az a Hackel, a ki dedukálja. Ahol vasárnap délutánoukint nyalka Mollináry-baka harsogtatta körűi az ördög motóláján szíve választottját, legfölebb Bem apó fordul néha egyet piedesztálja kerekein; ahol trombita- és rézdobszó mellett tarkaviganós fehérnép nevetké- rezett, gyerekhad lármázott, most nagylepedős kisértetek meredeznek: lágy agyagminták, leteregetve vászonnal, hogy ne oly könnyen szikkadjon a sár; a falovak helyett gypsz-pegazusok, a hintók helyén görög diadalszekerek —bas-reliefeken; a jóképű cseh muzsikusok gyanánt halottmaszkok facies hyppocra- ticái, ama titkos földalatti üregekben pedig, hol a Józsefvárosból származott alvilági rosszlelkek hajtották a »ringeispiel« Ixionkerekét, gypszöntő-hely, papirossipkás jó taliánokkal. Szóval olyan metamor- phozis, mely ha nem is épen követeli, hogy Ovid énekelje meg hexameterekben, de méltó egy-egy újságíró tollái’a. Kivált most, mikor oly sok érdekes dolog van a műteremben. Alig vezeti be az embert Huszár Adolf, e derék fiatal művész, egy csomó olasz létrákra mászva tüstént leleplezi speciell a mi tiszteletünkre a Petőfi-szobrot. A közel húsz láb magas minta, mely Izsó után készült, már csaknem egészen kész. Nem messze tőle az Izsó Petőfi-szobor másik gypszöntvénye, s a néző önkény- telenűl összehasonlítja a két művet. A nagyban kidolgozott minta szerencsésebb, mint a másik, melyben Izsó többet adott a kelletnél. Ez nemcsak Petőfi, a költő, de túlnyomóan Petőfi, a szinész. Oly élénk dek- lamáló mozdulattal áll talapzatán, hogy szinte theát- rumi szandált képzelünk előrelépő lábára a honvédcsizma helyett s inkább illenék vállára tógaredőzet vagy jelmez, mint az átilla. A Huszár által kivitt műben több a szoborszerű nyugalom. Petőfi, a »Talpra magyar« költője áll előttünk honvédruhában, esküre emelve jobb kezét: »A magyarok istenére esküszünk.« ; De a fő távolról sem olyan sikerűit, mint a kis mintáé. Nem hasonlít görögös orrával, Henri IY. szakálával ...a »szokott« Petőfi-arcokhoz sa művésznek okvetetlen
