Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
Egyveleg. * Petőfi élet- és jellem rajzé hoz igen érdekes adatokkal járult a »Magyar Politiká«-ban Várady Antal, nem a hasonló nevű fiatal iró, ki Petőfiről hallomás után szintén irt már egy pár adomát, hanem a költőnek egyik legbensőbb barátja, Petőfiről — úgy mond — hibásan Írták, hogy minden közeledést visszautasító ember volt, ki kor- és irótársaival benső barátságot nem kötött. Igaz, hogy az emberek iránt bizalmatlan, tartózkodó, a tolakodókkal szemben visz- szautasitó vala; de korántsem embergyűlölő, sőt egykét bizalmas barátja előtt vidám, élces, kedélyes jó fiú volt. Őszintébb, egyenesb, szilárdabb jellem, mélyebben érző szív s szépért, jóért lángolóbb kedély alig képzelhető. Soha sem hazudott s minden kétszínűséget és önzést gyűlölt, Az embereket értékük szerint becsülte, rangot, cimet semmibe sem vett, a születési előny előtt nem hajolt meg, de azért az arisztokráciát nem gyűlölte. Mindenben mértékletes volt, keveset evett, egy meszely bornál többet egyszerre nem ivott s a zajos társaságot, poharazást gyűlölte. Rendes vacsoráló helye — Váradyval és Jókaival együtt — a váci-utcai »Eisele Beisele« cimű kurtakocsma egy külön asztala volt. Bordalaiból senki se következtesse, hogy iszákos lett volna. Valamint csak magára erőszakolt fájdalombúi irta a »Cipruslombokat«, (meglátva egy 14 éves leányt a ravatalon,) s képzelt szerelemből a »Szerelem gyöngyeit« : úgy bordalait is legjózanabb állapotában irá. Magyar ruhát 1845 őszén csináltatott először, még pedig nagy okra. Liszt ez év vége felé a redoutban zongorázott. Petőfi gyönyörködött egy darabig a művész ujjaiban, melyeket »százlábú bogár«-nak nevezett, aztán megpillantva egy kék- ruhás, szép szőke leányt, Váradytól kérdezé: ismeri-e azt a nőt? »Ismerem, — feleié ez, — K. Emma, egy pesti bankár lánya.« Petőfi föltette magában, hogy e lányt újév napján megkéri. Úgy a fejébe vette ezt, hogy nem lehetett róla lebeszélni. Csináltatott magának cso- konaias prémes mentét, magyar nadrágot s asztrakán kucsmát, s ebbe öltözve, újév napján elment a bankárhoz, megkérni lánya kezét, A bankár szépen fogadta, lányához vezette, a ki azonban kijelenté neki, hogyő már a L—iM. jegyese.(Tudvalevőleg: Lónyai Meny- hértné.) Petőfi megnyugodt a dologban, megtévén azt, a mire eltökélte magát. Midőn a költő 1843 júliusában Pestre jött, először Fekete Lajoshoz szállt, a régi fü- vészkert országidra menő részén, egy elsülyedt, földszintes, régi házban. Aztán Várady vitte magához, kérdvén tőle, hogy mit szándékozik kezdeni ?
