Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

/

»Petőfi egy kortársától« a következő sorok közlésére kérettünk föl: »Péchy Imre, ki nem rég nagy örvendezve mutatott fel egy hosszú verset, melyet szerinte Petőfi irt, s melyről minden olvasó az első pillanatban meggyőződött, hogy az nem a Petőfi ; műve, a mi aztán csakhamar ki is derült, a mint újabban jelenti, Petőfi élet- és jellemrajzát készül megírni. Nem szólalnánk föl e jószándék ellen, ha Péchy Imre egy közelébb kiadott mutatványban maga nem dokumentálja, hogy e föladatra nem termett, vagy legalább is nincs még megérve. »Petőfi Debrecenben« cimmel adja elő azt az ismert epizódot, midőn a költő látva és megszeretve a színpadon játszó Priel le Kornéliát, egyszerre nőül akarta venni, de mivel Könyves Tóth Mihály ref. lelkész éjjel, az előadás után nem akarta megesketni, Molnár Péter kath. préposthoz rohant s katholikussá is akart lenni, csakhogy az esküvő hamar megessék. Ez utóbbi adat eddigelé nem volt ismeretes, s ha valódi, mindenesetre érdekes és jellemző. Azt jól is teszi Péchy Imre, ha gyűjti az ily adatokat, hanem azt meg még jobban tenné, ha nem oly nyersen, hanyagon dolgozná föl, mint ahogy a mutatványban tette. Úgy tűnteti fel a költőt, mint egy vad tulkot, mely átgázol a tisztességes embereken. Mi ismertük Petőfit, s jól tudjuk, hogy nem volt a glacé keztyü, fürtözött tej és sima szavak embere; azt is tudjuk (sőt éreztük is,) hogy az volt a száján, a mi szivén, s midőn szenvedélyre lobbant, gyakran nem fontolta meg eléggé sem a szót, sem a tettet. De bármily érdes szavai és elhamarkodott lépései mögött is mindig érezhető volt egy költői lélek lángja s egy férfias természet ősereje. A ki ezt nem tudja jól festeni: az hagyja félbe Petőfi jellemrajzát, mert arckép helyett karrikaturát fog készítői, s nem excentrikus költőt fogunk kapni tőle, hanem futóbolondot, a mi Petőfi nem volt. Van okunk félni a Péchy Imre jellemrajzától.«