Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

H. J

Szólott Hunyadvár bámuló gyönyörrel:

»Kit látok ? oh kit látok ? Hunyadit!

Megjöttél hát, oh hősök hőse, végre, ,

Kit vártalak négy hosszú századig.

»En hittem azt, hogy vissza fogsz te jőni Ez a hitem volt, mi erőt adott,

Hogy el ne dőljek, hogy viselni bírjam A négyszáz-éves gyászt és bánatot.

És megjövél. Légy hévvel üdvözölve,

Hosszan várt vendég, oh hős, oh apám!

Csak az fáj most, hogy nem tud sirni a kő, Orömkönyüimet hogy ontanám!«

Felelt a vendég : »Sajnállak, szegény vár,

Hogy örömedet el kell rontani.

Csalatkozol ; nem az jött, a kit vártál,

Az én nevem Bem, és nem Hunyadi.«

Szólt vissza a vár : »Én azzal törődjem,

Mi volt akkor s mi mostan a neved ?

A név múlandó, változékony ; a mi Örök, azt nézem én, a szellemet.

»Nem a nevedről, hanem szellemedről S annak müvéről ismerek reád :

Az vagy, ki voltál négyszáz év előtt, s most Te mentetted meg a magyar hazát!«

/