Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Majd ha eljön gyözedelmünk napja,

A szabadság dicső ünnepe, így kiált föl millióknak ajka :

A ki kezdte, az végezte be!

Az „önkéntesek dalában“ elragadja szilaj fana- tÍ8inusa s túlerös hangon kiáltja:

„Takarodjék el közülünk a gyáva,

Bújjék bele a kemence lyukába!“

De mily nemes emelkedettség tükröződik vissza „Európa csöndes" cimü költeményében, mig a „Bánk bán“-ban ördögi satirával ostorozza második Endrét, s az egész balladán nyers humor ömlik el, melyre valami német „tendenzgrübler“ összecsapná kezeit.

„Ugyefogyott ember volt az A második Endre;

Papucs alatt szuszogott az Isten teremtette!

Hanem ha szabad Hugo Viktornak magát „horkoló ökörnek“ titulálni, ha lehet Heinenek olyakat Írni, hogy : „ich war müde wie ein Hund, und schlafte so gut, wie ein Gott!“ — úgy — azt hiszem — nála sem kell vaskalapos komolysággal latra vetni nehány triviális kifejezést, melyet vak dühében vethetett papirra.Ily aesthetikai buzgalom könnyen pedáns ször- szálhasogatássá válhatnék.

Petőfi dalai mellett legtöbbet érnek Arany, Boz- zay Pál, Tompa, Vajda János, Mentovich Ferenc, Hiador, Lévay, Gyulay, Szász K. költeményei, *) mindegyiken meglátszik a lelkesedés, a forradalom szelleme, s ha igaz Staél asszony mondata: „a forradalom a leghidegebb főt is mámorossá teszi,“ úgy ez nem is lehetett másként.

Pap Endre „Passió dalai“ mintha csak Heine laboratóriumából kerültek volna ki. Az utósó versszak feltűnő bizarr:

„A vértanúk nevében,

E nép ünnepre gyűl,

Szivében nincsen oltár,

Csupán munkát kerül.

Nem készti nagyra, szépre,

A bús kálvária.

Elég, hogy rajta megholt Az istennek fia.

S lábjában, mint bitófa,

ÁU a sok napleső,

Csak úgy lóg a nyakukban,

Az elveszett idő!“

*) Miután ez anthologiát még nem volt alkalmunk látni, meg kell kérdenünk, hogy vájjon kimaradtak-é Lévai szép költeményei, melyek az akkori „Népbarát“-ban oly nagy figyelmet ébresztettek ? Szerk.