Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
„A forradalom költészete.“ (Költemények és közlemények az 1848 diki szabadságharc idejéből. Szerkeszti és kiadja Aldor Imre.) Azt mondják némelyek, — sőt maga Lenau is, — hogy a forradalom kioltja a költészet veszta-tüzét. Nem igaz! — mondaná Danton, — a veszta tűz vulkánná válik, mely az eget ostromolja. Igaz ugyan, hogy a lyra suttogó zöngelmeit túl- üvölti a vészharangok dÍ3harmoniája, melybe halál hörgés vegyül; de ha a költészetnek van zephirje, mely virágillaton rezeg, van orkánja is, mely tölgyeket sújt a földhöz. Franciaországnak van Reboulja, de van Chrétienje is. A 48 diki forradalom Magyarországon sok jeles költőt talált. Mintha ki akart volna tenni magáért ez a kor, anyi hatalmas szellemet lökött szét a világba, melyek közül sok jutott nekünk. Petőfi lánglelke, mely gyújtott mint a nap, Jókai dús fantáziája, mely kelet illatos virányaiból táplálkozott, Arany és Tompa fenkölt szelleme, Sárossy népies krónikája, pecsétet ütöttek a forradalom költészetére. A gyűjtemény, melyet Aldor Imre legközelebb kiadott, a forradalom költészetét egész mivoltában tárja elénk. S e mü nem csupán irodalmilag nagybecsű, hanem politikai tekintetben is. Mert oly adatokat halmoz össze, melyeket a megjelölt korszak ismerete nem nélkülözhet. Kimutatni: milyen volt költészetünk e forrongó napokban, mily hatása volt a rohamos napi eseményeknek a költői termékenységre; ez a gyűjtemény célja, mely — valljuk be nyíltan — sikerült is. Most, midőn a sajtószabadság érzékeny növénye nálunk is hajtani kezd, ideje volt ez érdekes an- thologiát napvilágra hozni; bár ma sem lehetett kiadni, — legalább Áldor értesítése szerint — némely maró satirát. „Az idő megjön!“ mondta Bonaparte St. Ilonán. A forradalom nem mutat föl nagyobb szabású költői müvet, s ez mindenkinek szemébe tűnhetik. Mert a Sárossy „Arany Trombitá“-ja, töméntelen szépségei mellett sem egyéb nagy keretbe foglalt krónikánál, hol a kompositióra kevés a gond. Hanem a lyra áldozatfüstje annál magasabban emelkedett föl.
