Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Es toasztoztak folyvást, és mi megkívántuk, vajha egy csomó más „belaß Szolnokkal“ lenne már ez is az is „külső Szolnok.“

Mint csudálatos tényt kell Losonczy László hallgatagságát megemlítenünk. Igaz, hogy ö már künn az ünnepen kilépett a médiumra, egy verset szavalván el, mely csak anyiban viselt ünnepélyes színezetet magán, a menyiben keztyüs kézzel s hegyesen bipödrött bajuszszal volt elszavalva. A banketten azonban hallgatott, miért hálás köszönetét szavazunk neki. Bárha e szép polgári erényt többen is követték volna.

Három óra hosszat folyt a szónoklatok sora, s csoda lehetett, ha utána senki sem abroncsoltatá meg fejét. Azt bizonyítja ez is, hogy roppant keményfejűek vagyunk.

íme, enyit akartunk toldalékul elmondani. A végén kiderült, hogy ez utóhangokkal illett elkésnünk, mert ily modorban csak akkor lehet egy magasztos ünnepélyről irni, ha az már rég elmúlt. Dicsénekét gyorsan kell zengeni, de tréfás oldalait csak később illik birálgatni. Rodiczky Jenő.