Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

* Jókai Mór egy kegyeletes tárcát irt arról, hogy miután Petőfi végső perceiről máig sem tudunk bizonyosat, a kormánynak kérdéseket kellene intézni az orosz kormányhoz: Leszúrták-e a kozákok, vagy elfogták s elvitték Szibériába ? Lehet, hogy valamely orosz tiszt emlékeznék még a nyakravalótlan magyarra. Továbbá a Petőfi szobor-bizottmány jutalmakat tűzhetne ki annak, ki Petőfi katonai emlékeiből, melyek e 1 e s t é t kétségtelenné tennék, elő tudna adni. Lehettek neki jegyzetei, s volt oly széles kardja, melyre barátai azt mondák: az már nem is pallos, hanem guillotin. Ha egyébért nem, saját megnyugtatásunkért kellene ily lépéseket tennünk. Megérdemli az az ember, kit „szeretünk nemzetünk büszkeségének tartani, ki holta után tovább él, maga por már, s mégis lelket önt nemzetébe; egy helyt en fekszik mozdulatlanul, mégis beutazta országról országra az egész müveit világot.“ Ez egész tárca a baráti szív megnyugodni nem tudó szomorúságával van Írva, s ez az, a mi tiszteletreméltóvá teszi, bár alig remélhetjük, hogy az ajánlott kérdéseknek csak némi sikeré is lehetne. A harc emésztő gomolyú, szörnyű köd, melyből 18 év után nem kerülhet ki semmi, a mi egyik yagy másik gyászos tényre világosságot vethetne. Es mégis e kérdéseket meg kellene tenni „saját lelkünk megnyugtatásáért.“