Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Az angyal. (Andersen meséje.) „Valahányszor jó gyermek hal meg, mindannyi­szor istennek egy angyala száll le értté a földre; karjaiba veszi a holt gyermeket, kiterjeszti nagy fe­hér szárnyait, mindazon helyek fölött elszáll vele, melyeket a gyermek szeretett, s egy csomó virágot szed, mit az istenhez visz föl, hogy ott még szebben virúljanak, mint a földön. A jó isten mindegyik vi rágát szivéhez szorítja, de azt, melyet köztük legjob­ban szeret, megcsókolja, ez aztán hangot kap s együtt énekelhet az örök vigasságban.“ lm ezeket az istennek egy angyala beszélte, karjai közt ég felé vivén egy holt gyermeket; s a gyermek mintegy álmában hallá mindezt; s elszáll­tak szülőföldének mindazon helyei fölött, hol a gyer­mek életében játszadozott, és gyönyörű kerteken mentek keresztül. — Melyik virágot vigyük el és ültessük a mennyországba? kérdő az angyal. Egy gyönyörű, szép rózsabokor volt ott, de egy gonosz kéz eltörte szárát, úgy, hogy valamennyi ága, tele félig kinyílt bimbókkal, köröskörül hervadtan, elszáradva feküdt körülötte. — Szegény rózsabokor! — mondá a gyermek. Vedd öt magadhoz, hogy ott fenn istennél ismét virulhasson! S az angyal fölvevő a rózsabokrot és megcsó­kold értté a gyermeket, mire az félig fölnyitá sze­meit. Szakasztottak a dús pompavirágokból, de a megvetett vaj virágot s a vad árvácskát is maguk­kal vivék. — Most már van virágunk! — mondá a gyer­mek, s az angyal intett, de még nem szállt föl isten­hez. Ej volt, egészen csöndes; a nagy városban ma­radtak, a keskeny utcák egyikében lebegtek, hol egész rakás szalma, hamu és szemét feküdjt éppen hurcolkodás napja volt. Tányércserepek, gypszda- rabok, rongyok és ócska kalapok hevertek ott szerte- széjjel, mi mind nem igen kellemes látvány le­hetett Es az angyal e zagyvalék közepeit egy virág­cserép töredékeire mutatott, s egy abból kiesett gö­röngyre, melyet egy nagy száraz, elhányt mezei vi­rág gyökerei tartottak össze. — Ezt magunkkal visszük! — mondá az an­gyal. — Majd elbeszélem neked miért, mig tovább szállunk! És tovább szálltak s az angyal im ezt be­szélte :

Next

/
Thumbnails
Contents