Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
A másik adat egy irány és következetesség nélkül basáskodó cenzúra nevetséges erőlködéseit tűnteti föl, oly eszmék elfojtására, melyeket ép oly kevéssé lehet visszakalapácsolni, mint tavaszkor a füvet, mert sokkal mélyebb gyökeret vertek a fogékony keblekben, hogy sem azokat onnan a világ va- lamenyi veres ónja kiirtani képes iett volna. Az „Életképek-“ és a „Pesti divatlap-“nak, melyek legbuzgóbban kardoskodtak a védegylet mellett, sok ideig nem lehetett azt saját címe szerint említeni. Valahányszor e szó „védegylet“ a kefenyomatban elöfordúlt, cenzorunk azt mindanyiszor irgalom nélkül kitörülte. Minden, a mit nyerheténk, abból állott, hogy a „védegylet“ helyett „ipar-egy- let“-et használhatunk, a mi — miután ilynemű egylet is létezett — sokszor a legfurcsább fölcserélésekre adott alkalmat, s ugyancsak megpróbálta szerkesztői ügyességünket, hogy a közönséggel megértessük, melyik egyletről akarunk tulajdonkép szólni ? A „Honderű“ azonban nem esett e tilalom alá. Neki megengedték e kényes portékát akárhányszor is említeni hasábjain. Midőn e végett cenzoromat, ki történetesen a „Honderű“ cenzora is volt, interpelláltam, azt a rövid, de mégis sokat jelentő választ nyertem tőle, hogy ő először is : nem tartozik nekem erről számot adni, másodszor pedig: hogy a „Honderű“ e kedvezést megérdemli, miután a védegylet ellenében oly állást foglal el, mely a magas kormány „intentiói“-nak tökéletesen megfelel, azaz: ez „idétlen tüntetések“-nek (vulgo honi iparunk emelésére célzó törekvéseknek) emberül o p- p o n á 1! Értésemre adatott egyszersmind , persze oly nonchalant finom modorban, mely e gondolatölö kényuraknak áldozatuk (a szegény irók) irányában szokása volt, hogy — ha hajlandó volnék ez ügyben szintoly állást elfoglalni, mint a „Honderű“,— az övéhez hasonló kedvezésben én is részesülhetnék. Már aztán e gyönyörűséges „Zumuthung“-ot (németül beszéltünk egymással) szépen megköszöntem, s csak tűrtem keresztyéni megadással a v é degyletnek következetes butasággal ipa r-egyletté plajbászolt átváltoztatását, mig előbbi cenzorom (Beke Kálmán) hazajöttével a dolgok jobbra, azaz kisebb $,0 s z r a változván, avédegyleti cim ünnepélyesen rehabiliáltatott! —■ — Mit mondtok, fiatal irótársaim, e vízözön előtti állapotokhoz ? Hiszitek-é, hogy úgy ránk nehezedhetik ismét a sorsnak átka, mikép még vissza fogjuk sohajtózhatni e kétes boldogságú időket ? Frankenburg Adolf.
