Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
Meglehet, hogy némi túlzás, mely épen az utcára került, sat, gúnyolva van benne, de nem pártszempontból, hanem higgadt felfogásból. Hisz maga az ellenzék is teszi ezt. A „Hon“ megrótta a „Pecsovics“ szamár-képét, jellemezte a „fenegyerekek“ túlságait, s a balközép mai közlönye a kecskeméti izgatót Hóra és Kloska nevével hozta kapcsolatba;— s vájjon ezek által hazaellenes tényt követtek-é el ? — De Szemere oly ingerült, hogy még a hirlapirók áta- lános kiváltságát, a többes számba való beszélést, is rossz néven veszi nekünk. Azt akarná tán, hogy igy Írjunk : „nemzeti színházamnál megfogytak (fa tragikusok,“ „Dunámon megindult a jég!“— Ez szép lenne! Hogy mint ítél Szemeree lap szerkesztőjének beszélyeiröl, sat., ahoz semmi szónk. Ez a kritika tárgya, s csépelheti tetszés szerint. Még jó, hogy ily irgalmas volt hozzájuk az az iró, ki egyszer egy tréfás megjegyzés miatt Petőfit is „zöld éneklő-“nek nevezte, s ily refrainü gúnyverset adott szájába: „Az ebrúdon kiröppent Marci Zöld éneklője én vagyok . “ Ha egy ily lángelmét is igy Ítélt meg haragjában, mire számíthat akkor egy igénytelen heszélyiró ! Sokkal rosszabb néven vehetni tőle azt, hogy a „Főv. Lapok“ azon számának megküldését, melyben vádjának viszautasitása volt, félremagyarázza. Nem „diadalérzetből,“ hanem lovagiassági ösztönből küldtük el e számot. Tudtuk, hogy egy elszigetelt faluban lakik, s nem akartuk, hogy ne legyen oly közlésről gyors tudomása, melyre alkalmasint felelni kiván. Ez az oka az illető szám megküldésének. A mait is meg fogjuk neki küldeni, újra kérve tőle — az igazság érdekében — hogy mutassa ki: hol irt Vadnai K. valamit, a mi a Kossuth iránti kegyelettel ellenkeznék, mikor táncolt a „P. Napló füttyére,“ s hol „bálványolt hősöket.“ — Bármily csekély egyén legyen is ő: de bálványai nincsenek. Tiszteli a nagy és dicső embereket, de a bálványimádást szolgai érzésnek tartja. — Ha azonban állításait kimutatni Szemere nem tudja: akkor ne vegyen tőlünk rossz néven egy hiedelmet. Azt t. i., hogy Szemere Miklósnak ezúttal kedve kerekedett a maskarás idény álkodásaihoz. Nevezetesen a megsértett poéta fölvette a megsértett politikus maszkját. De váljon sértés-e az, hogy mi Szemere Miklósnak vagy 30 darab epigrammját kénytelenek voltunk visszaküldeni, miután azok közt egy csomónak tárgya nem kerülhetett női közönség elé ? Ez idő óta vonult vissza lapunktól Szemere Miklós, s az emlegetett és nem létező „politikai irány“ alkalmasint i
