Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

A hatvanas években Petőfink már egész Európában átalánosan el lett ismerve elsőrangú költői tehetségnek. Olyan költők, mint Berangér, Heine, 1 Illand s olyan Ítészek, mint Schmidt Julián, Lindau Pál, vagy minta spanyol Oconna, ki a »Revista Espanolban« ismerteié meg Petőfit a spanyol közönséggel, az olasz Yinetti, a német Grimm, s a dán me- seiró Andersen nyilvánítók őt világirodalmi tüneménynek. És ez nem jelentéktelen tényező volt ama rokonszenv fölkeltésére, mely irányunkban a külföldön támadt, szétoszlatva a csaknem egyptomi homályt, mely irodalmi viszonyainkat boritá a külföld előtt. Hisz Tiedge, a költő, a harmincas években még csak a »tokaji« bonul ismerte hazánkat.

S el kell ismernünk, hogy a magyar irodalom, s főleg a költészet ismertetése körül senki sem tanúsított annyi buzgalmat, mint Kertbeny. Nemcsak forditá, hanem felolvasásokban is ismertető Petőfit. Nyolc év előtt (1866-ban) Aachen, Bonn, Düsseldorf és Köln városaiban tartott ő róla felolvasásokat, s a Rajna mentén nem egy ember van, ki Petőfin kezdi megismerni Magyarországot. S mindebből lényeges haszna lett nemzetünk politikai törekvéseinek. Egy nemzeti költő lángeszében elismerték a faj ama még mindig létező szívós életerejét, mely memzetünkben gyökerezik, s mely ezredéven át tartá fen magát folytonos faji küzdelmek között.

Ezért most, midőn Petőfi jellemrajzához és hatásának feltüntetéséhez mindenfelől érkeznek be ada- ; tok, méltó megemlékezni arról is, ki a külföldön tört ! utat e nemzeti költőnk világhíréhez. Igaz, hogy Kertbeny munkáiból ki lehet mutatni sok hibát, de az is igaz, hogy mind e hibák dacára, Petőfit nem ismernék ma annyira külföldön, ha ő nem fordította és nem j ismertette volna.