Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

A hatvanas években Petőfink már egész Euró­pában átalánosan el lett ismerve elsőrangú költői tehetségnek. Olyan költők, mint Berangér, Heine, 1 Illand s olyan Ítészek, mint Schmidt Julián, Lin­dau Pál, vagy minta spanyol Oconna, ki a »Revista Espanolban« ismerteié meg Petőfit a spanyol közön­séggel, az olasz Yinetti, a német Grimm, s a dán me- seiró Andersen nyilvánítók őt világirodalmi tüne­ménynek. És ez nem jelentéktelen tényező volt ama rokonszenv fölkeltésére, mely irányunkban a külföl­dön támadt, szétoszlatva a csaknem egyptomi homályt, mely irodalmi viszonyainkat boritá a külföld előtt. Hisz Tiedge, a költő, a harmincas években még csak a »tokaji« bonul ismerte hazánkat. S el kell ismernünk, hogy a magyar irodalom, s főleg a költészet ismertetése körül senki sem tanúsított annyi buzgalmat, mint Kertbeny. Nemcsak forditá, hanem felolvasásokban is ismertető Petőfit. Nyolc év előtt (1866-ban) Aachen, Bonn, Düsseldorf és Köln városaiban tartott ő róla felolvasásokat, s a Rajna mentén nem egy ember van, ki Petőfin kezdi megis­merni Magyarországot. S mindebből lényeges haszna lett nemzetünk politikai törekvéseinek. Egy nemzeti költő lángeszében elismerték a faj ama még mindig létező szívós életerejét, mely memzetünkben gyökere­zik, s mely ezredéven át tartá fen magát folytonos faji küzdelmek között. Ezért most, midőn Petőfi jellemrajzához és ha­tásának feltüntetéséhez mindenfelől érkeznek be ada- ; tok, méltó megemlékezni arról is, ki a külföldön tört ! utat e nemzeti költőnk világhíréhez. Igaz, hogy Kert­beny munkáiból ki lehet mutatni sok hibát, de az is igaz, hogy mind e hibák dacára, Petőfit nem ismer­nék ma annyira külföldön, ha ő nem fordította és nem j ismertette volna.

Next

/
Thumbnails
Contents