Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Ugyanez év julius 10-kén pedig szavalt Petőfi, mely a következő jegyzőkönyvi megrovatást vonta maga után:

„Petrovics Sándor szavalta a „Szózat“-ot Vö- rösmartytól, előrebocsátván, »hogy e szavalat labdacsul lesz azoknak, kiknek a színészi szavalástól gyomruk elromlott,“ Mely kifejezéssel a föntebbi gyűlésben a szavalat fölött történt vitára célozott, egyszersmind az ellenkező véleményüek szavalatát akarta hanghordozásával s taglejtésével kigúnyolni, mely — mint a társaság tekintetével (tekintély) meg nem egyező tény — jegyzőkönyvileg megrovatni rendeltetett“

E pont kiválóan jellemzi Petőfinek határozott és majdnem dacos természetét, mely később is nem egyszer nyilvánult nála.

A következő tanév elején, 1842 november 12- kén, még egyszer fordul elő neve e jegyzőkönyvben, de már nem mint pápai tanúlóé. Ekkor ugyanis tiszteleti taggá „megkéretni rendelte“ a társulat, Fekete János, Székes-Fehérmegyének jelenlegi főjegyzője s több rendbeli humoros és szépirodalmi cikk szerzője, Kis Gábor tatai ref. lelkész és bölcsészeti iró, s Tompa Mihály, akkor sárospataki tanúló társaságában. Ezentúl nincs többé említés róla, s befejezhetnék mi is jegyzeteinket, de még meg kell említenünk nehány apróságot.

Kézirataiból megvan Pápán az „Erdemkönyv“- ben tiz költeménye, és bírálói székfoglalója prózában. Eredetileg mindegyik alá Petrovics Sándort irt, de később más tintával mindenünnét kitörülte e nevet, s Homonnai vagy A. B.-t irt helyette. E törlés kétségen kívül apjával való összeveszése miatt, s hihetőleg 1842 őszén történt.

A levéltárban ott van aztán még „Szín és való“ cimü költeményének Orlai Petrich által leirt példánya, melynek hátlapján ímezen nyugtája olvasható : „Fölvettem ezen rongyokért két aranyat Horváth Ignác pénztárnok úrtól. Petrovics, m. k." Ugyancsak ott van még egy képzőtársulati gyüjtöiv, melyen a név helyén Petőfi kéziratával ez áll: „Hozzunk áldozatot, ki-ki mennyit ajánlani képes.“

Ez apróságokon kívül tudtomra Pápán ninc3 több emléke. Jókai ugyan 1855-ben azt irja, hogy : „a kör érdemkönyvében máig is találni olyan verseit Petőfinek, a mik nem láttak napvilágot.“ Azonban bármi kedvesen hangozzék is e tudósítás, 1855- ből: ma már nincs kiadatlan müve az „Érdem- könyviben. A legutósókat én küldtem föl Gyulainak Pestre, s ő a „Koszorú“ 1865-diki évfolyamában közzé is tette azokat. *)

*) Pölj egyezhetjük még azt Petőfiről, hogy legelső költeménye, mint p á p a i tanulóé, jelent meg az „Athenaeum“ 1842-diki évfolyamában, és hogy ez időbeli munkái közül a „Tavasz“ cimü zsebkönyv 1845-ből hetet tartalmaz. Elveszettnek lehet tartanunk a „Zsarnok,“

„Eskü, “ „Kuruttyó“ (Szeberényi által igen dicsért ballada), „Helikoni zarándok,“ „Viszontlátás“ és „Jolánta“ cimü költeményeket, melyeket a társulatban fölolvasott, de nyomukat csakis a jegyzőkönyvben találom, J