Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Petőfi Sándor pápai élete.

A 19 éves Petőfi életéből közlök néhány kisebb fontosságú adatot. Tudom, hogy e töredékek ke- ] vés életrajzi anyagot tartalmaznak, de talán mégis nyújtanak nehány vonást a költő jelleméhez. Itt ugyan még csak a kezdővel van dolgunk, ki egy régi szabású kálvinista kollégium ódonszerü falai közt tanúlja ismerni az életet és embereket, de a kinek lelke már ekkor mélyebb és tapasztalás edzettebb volt, mint bármely más 19 éves ifjúé. De ha semmi újat nem adnék is, elégnek tartom e közlemény indokolására azt, hogy Petőfi életére vonatkozik.

Köztudomású dolog, hogy költőnk 1841 első felében a katonaságtól megszabadult, s ez év nyarán két hónapot szülőinél töltött Majd Pestre ment, de — saját szavai szerint — „kedvező szél nem fúván“ szinészszé lett, s Dunántúl nehány kisebb helyen föl is lépett, azonban a vándorszinészi élet sanyarúsá- gai visszavitték félbeszakított tanúlmányaihoz. E végett fölkereste Sopront és Pozsonyt, de eredménytelenül, miután e helyeken nem volt miből élnie. Ekkor ment, 1841 őszén, Pápára, hol a fiatal, lelkes Tarczy Lajos főtanodai tanár vette pártfogása alá. így tölthetett el — igaz, hogy itt sem ragyogó anyagi helyzetben — egy évet, 1841 novemberétől 1842 julius végéig. Ez utóbbi év novemberében ismét föl ment Pápára, de ekkor már — mint maga mondja egy levelében: — „itt sem volt semmi alkalma, mely- lyel a nyomorú filléreket élte tengetésére megszerezhette volna,“ s e miatt oda kellett hagynia e tanodát is; a következő év tavaszán azonban újra megnézte, mert Szeberényi Lajoshoz Írja Pestről 1843 julius 21-kéről: „Husvét után, hogy Pápáról elmentem“ stb.. de úgy látszik, ez volt utósó látogatása Pápán. Az élet ránehezedett egész terhével, s űzte az ország egyik szélétől a másikig.

Visszatértén pápai életére, lerajzolom akkori külsejét úgy, a mint azt egy derék és tudományos