Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

melyet Petőfi akkor az egri papnövelde portásánál irt Tárkányi Bélához.*)

„Tisztelt barátom ! (ha nem sértem e címmel.) Többször kerestem önt, de nem találtam honn. Holnap reggel hót óra tájban ismét eljövök. Igen örülni fogok önt megismerhetni; bár jöltömnek má3 in dóka is van. Igen megszorultam, (holnap bővebben elbeszélem); addig legyen szives ön nekem útravalót szerezni, melylyel Pestig elmehetek. Ne ütközzék ön meg e quasi parancsoló hangon, de, bár nagy szükségben vagyok, nem koldulok. Holnap minden röl bővebben, addig isten önnel. Pető fi Sándor.“ Zilahi sorai e levél után mindjárt érthetőbbek. „Fogadtatása — úgy mond — sajátságos volt. Az ifjú papoknak eleintén nehezen fért a fejükbe, hogy ez a módnélkül ütött-kopott, vézna ember legyen Petőfi Sándor. 0 fakó gallérköpenyében eleintén szótlanul ült a baráti társaság közepette; de aztán, hogy a pohár és a kölcsönös érintkezés nyelvét megoldót ták, nem fösvénykedett a szóval elmésségnek és tréfának vége-hossza nem volt; utójára géniuszának egész fénye kitündöklött, és a papok — azt mondják — megnevezés nélkül is tu Iták volna, hogy nem mindennapi ember áll elöltük. Ez volt az első sugár, mely a dicsőség csillagából Petőfi homlokát érinté: jól esett neki látni, hogy az ország értelmisége, ifjúsága nevét ismeri, dalait szereti; feledve volt baj, bú — minden kiállott szenvedés; s lelke mint a Memnon szobra, zengeni kezdett:

„Kedvemnek ha magja volna,

Elvetném a hó felett,

S ha kikelne, rózsaerdó'

Koszorúzná a telet.

S hogy ha földobnám az égre Szivemet,

Melegitné a világot Nap helyett!“

Közli: Reményi Károly.

*) E levéllel — „mint becses ereklyével“ — közelébb Tárkányi B. (most már egri kanonok) „az együtt töltött egri esték emlékéül Reményi Edének kedveskedett.“

\