Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
Nemzeti szinliáz. * Május 25. „Coriolán* Schakespeare-től, for- ditá Petőfi. Az igazgatóság és rendezőség mindent lelkiismeretesen elkövettek, hogy ez újra szinrehozott shakespearei szomorújáték érdekét fokozzák. Legelőször is a zenekar adá elő — Erkel F. vezetése alatt — Beethoven „Coriolán-nyitány“-át, a leg- remekebb orchestrális müvek egyikét, mely a volszk táborba hazája ellen menekült hősnek lelki viharát, megtörését és halálát hatalmas hangokban festi, s melyet a szépszámú közönség zajosan megtapsolt. A címszerepet F e 1 e k i játszá s a büszke arisztokrata erélyét jól fejezte ki, de e hős heves természetének föllobbanásai nélkül. E miatt némely helyen száraz volt, a néppel szemközt pedig oly fön- hangon kezdte, hogy a szenvedély fokozása helyett egyhangúságba esett. Másodszor valószínűleg ossz hangzatosabban fogja játszani. Egyes mozzanatai most is sikerültek, s többször élénk tapsok közt hívták ki. Némethylrma kisasszony Volumnia szerepében — mint vendég — utószor lépett föl. Ez jobban sikerült, mint eddigi játékai. Fiáról az anyai büszkeség élénk örömével beszélt menye előtt; később fia haragját a szerető szív esdésével csillapitá; ama nagy jelenetben pedig, midőn a fájdalom ékesszólásával fegyverzi le fiát, ki már Róma ellen volt indulandó, sok hevet, indulatot fejtett ki, s szebben, meghatóbban szavalt, mint eddig bármikor. Meg is tapsolták és kihívták értté. Fog-e szerződni, nem tudjuk. A méltányos föltételt, melyet az igazgatóság ajánlott, úgy halljuk keveslé, s igy meglehet, távozni fog. Mi sajnálnék távozását, mert hiszszük, hogy igen használható tag lenne oly szerepkörben, melyre moBt nincs színésznőnk. De Némethy I. k. a.-nak is figyelembe kellene vennie, hogy ő még nem bevégzett színésznő, s legalább is egy évi működésre van szüksége, mig hibáit levetkőzi s egyenletes játékra tesz szert. Ot egy oldalon a nagy magasztalgatással, más oldalon a túlságos ócsárlással zavarba hozhaták; de legyen ereje hozzá, hogy amaz el ne kábítsa, ez pedig el ne ijeszsze. Az igazgatóság és közönség bizonyára abban az arányban fokoznák elismerésüket (tapsban és fizetésben), a mint haladna. Mert haladnia kell, és pedig jelentékenyen.
