Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

j Hogy a francia kritikusoknak ilyféle nyomát nem le- I hét kimutani sem nálunk, sem máshol: annak egyszerű oka az, mert a francia szépészek nem Írnak tkeóriákat, s őket ekkép nem elméleti iskoláik, hanem csak eljárásuk irányának követése által utánozhatjuk. És vájjon a mi íróink nem ezt követték-e majd mind, kerülve az elvont elméleteket. Az a jelenség, hogy egy-két Íróban valamely szomszéd nemzet irodalmi szelleme pregnánsabban tükröződik vissza, sokkal természetesb dolog, semhogy e miatt a saját nemzeti szellem hanyatlásától kellene tartani. Carlyle-ban is kimutatható a német aesthetikai szellem nyoma, a nélkül hogy megszűnnék kitűnő angol iró lenni. Szóval a »fenséges küzdés« bajnoka, midőn aesthetikai irodalmunkra azt fogja, hogy az egyoldalúlag és csupán a német szellemet követi, mig a franciákat nem tanulmányozza, az igazsággal homlokegyenest ellenkezőt állít, s ez nem az az ut, melyen — mint ő teszi — egy nagy küzdelem győzelmével (»per augusta ad augusta«) kecsegtethetné magát. Ellenkezőleg, csupán azt árulja el, hogy midőn Greguss eredeti művei jutnak eszébe, se lát, se hall. Már pedig vakon csak az árokba jut az ember s nem a csillagokhoz. Sajátságos egyszersmind, hogy midőn e lap vezércikke kikel a magyar aeszt- hetikai irodalom átalános német szelleme ellen, ugyanakkor ugyanez alap a »Deutsche Rundschau«-t (a németek ez uj és fontos szemléjét,) úgy ismerteti, hogy vakon indul a német »Európa« véleménye után s lenyomatja — a forrás megnevezése nélkül — annak nem valami alapos észrevételeit. Pedig hát az a szemle, ha nem is francia »Revue,« megérdemelne egy kis önálló ismertetést. Ily dolgokban csakugyan nem kellene indulni a lapok német kritikusai után.