Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

kából növesztő ki a magyarok istene,- miglen elérkezik Világos, s a hősi nép bánatában lovát csókolja és a haza veszte fölött sir, hogy meg nem halhat, sir hogy élnie kell. Mindenki egy élőhalott. — A gyűjteményben nem egyenlő értékűek a dalok. Egyiket mintha az ég villáma metszette volna a szirtfalakra, nyoma mindig megmarad; a másikat törött szurony karcolá az odvas fába s ez múlandó; csupán az az egy családias vonás van meg mindnyájukon, hogy a szabadság és a nép volt szülöanyjuk s dajkájuk. A gyűjteménynek nagy hibája, hogy nem a költemények tartalma szerint Boroztatnak, s nem képeznek szerves egészet, hanem betűrend szerint következnek. így csak a véletlen müve az is, hogy Arany jutott első helyre, ki egy fejjel magasabb mindenik- nél, Petőfit sem véve ki, mert Arany valóban a legnagyobb magyar költő, sőt az élő költők egyik legnagyobbja. Petőfi, a magyar szabadság e pacsirtája, kinek röptét örökre elvesztettük szemünk elöl a felhőkben, nincs méltólag képviselve e kötetben. Orökszépségü dalaira itt nem találhatunk. Ellenben Gyulai Pál egy pár müve azonnal elárúlja, hogy e jeles kritikust és aesztetikust, mint költőt kevéssé becsülik hazájában. (A német lap közli is a „Hadnagy uramu-at mutatványúl.) A többiek közül csak Tompa Mihály és Vajda János, e római nagyságú ódaköltő s lyrikus említendők. A betüsorozat többi neveire alkalmazható, a mit már mondtunk : jóakarat, de kevés erő; erős szellem, de semmi vér és csont, s még kevesebb hús!“ — É nézetek Max Randau-tól eredtek.